Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
In memoriam
A darmstadti Műszaki Főiskolán promovált, majd a wiesbadeni szakfőiskola megalapítása után, ugyanott professzorrá nevezték ki. Innen vonult nyugdíjba 1997-ben. Első alkalommal a tauberbischofsheimi kisemlék-kutató konferencián találkoztam vele 1994-ben. Olyan fokozott érzékenységet és megértést mutatott a mi kelet-európai problémáink iránt, és olyan jól artikulálva, szépen, tehát érthetően (azaz, számunkra: érthetően, tehát szépen) beszélt németül, hogy egy ideig azt gyanítottam, magyar disszidens, aki nem akar megszólalni az anyanyelvén. O szorgalmazta azt is, hogy a korábban kétévente hol németországi, hol ausztriai helyszínnel megrendezett nemzetközi konferenciákat vigyék ki a keletközép-európai országokba is. így került sor 1998-ban, az ő szervezésében, az első, nem németországi (noha azért a német nyelvterületnek számító) csehországi Szudéta-vidéken, Teplában megrendezett tanácskozásra, majd négy év múlva, 2002-ben a Kárpát-medencében először, a komáromi Etnológiai Központ lehetett, a sorban tizenötödik nemzetközi tanácskozás házigazdája3 (ezt követően aztán egy évben Szeged és egy évben Kassa is otthont adott ennek a jelentős szakmai rendezvénynek). Személyes példájával, folyamatos inspirálásával, biztatásával Friedrich Kari Azzola mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a (szakrális) kisemlékek kutatása a kelet-közép-európai országokban, s azon belül is a magyar nyelvterületen mára egy elismert, elfogadott nemzetközi szintre kerülhessen. Emlékét megőrizzük! Liszka József Egy átutazó emlékére Körmendi Géza elment Még a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas évek második felében találkoztunk először személyesen. Egyszer csak4 megjelent, a (hajói emlékszem) famadi származású feleségével, Iza asszonnyal érsekújvári lakásunkon, s nagy vehemenciával arról beszélt, hogy az egykori Komárom és Esztergom vármegyék területének népi kultúráját kellene feltárni, majd bemutatni. Voltaképpen arra kapacitált, hogy a szlovákiai részek kutatómunkájának a megszervezésében segédkezzek (amit aztán később, Fehérváry Magdával karöltve) fel is vállaltam. Az az igazság, ez a vállalkozás akkor olyan nagyszabásúnak tűnt, hogy nem is igen hittem, hogy maradéktalanul meg fog tudni valósulni. És mégis! Sikerült. Ami egyértelműen Géza érdeme! Aki bűbájos kedvességébe, barátságosságába bújtatott keményfejű konoksággal éveken át szorgalmazta, haj-Körmendi Géza (1929-2015) A kép forrása: http://www.kemma.hu/komaromesztergom/kozelet/elhunvt-dr-kormendi-geza-591630 ,,A Földön átutazóban vagyunk, itt küldetésünk van. Az életet hit és szeretet nélkül nem lehet élni. Szeretettel kell végezni a munkát. Ha a tanítás ez, akkor a tanítványt kell szeretni. Szeretni kell embertársainkat vagy bárkit. Az idegeneket is. Ez erőt ad. Hit és szeretet nélkül nem érdemes élni. Az életben vannak ma is csodák. Mindenki életében. ” (Körmendi Géza) 326
