Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Köszöntők
Legalább lássuk be ezeket a korlátáinkat, s igyekezzünk minimum átlesni a bennünket körbevevő kerítéseken, s ne tegyünk úgy, mintha azon túl a világ érne véget. Egy időben nagy élvezettel olvastam Voigt Vilmosnak a sokszor igen távoli népek néprajzi (vagy ahhoz közelítő) publikációiról szóló recenzióit, később Verebélyi Kincső, főleg francia tematikájú könyvismertetéseit, s noha mára konkrétan már semmire nem emlékszem belőlük, arra viszont nagyon is, hogy egyrészt bárhonnan kaphat az ember (ha megfelelően nyitott) impulzusokat, inspirációkat, másrészt meg a sajátunkat is csak akkor tudjuk értékelni, (a tárgyilagosságra legalább törekedve) a világban elhelyezni, ha ismerünk másokat is. Lehetne még folytatni, de elég ennyi egy (kettős) köszöntőbe is (örülnék, ha a fenti bekezdésben elősoroltaknak legalább az egytizedét tovább tudnám adni a hallgatóimnak, ami azért - lássuk be - nem csak, nem mindig az átadón múlik). Ahogy mondtam, mindkettejüktől sokat tanultam és - tanulok. És nem csak szakmát. Emberséget is. Ez utóbbira egy apró példa. Voigt Vilmos nemrégiben írta nekem az alábbi sorokat: „Minthogy sok év(tized) után most mehetnék Göttingenbe és Jenába (külön) - nagy érdeklődéssel figyelem az eseményeket. Ilyenkor derül ki, hogy gondolataiban milyen gonosz is az ember. Engem a Märchenenzyklopädie ünnepe érdekel, miközben százezrek embertelen körülmények közé kerültek, vagy mindig is ott voltak.” Ezt azonban nem csak úgy mellékesen említette, hanem (persze kimondatlanul, finom pedagógiai érzékkel) az alábbi mondatomra reagálva: „A hétvégén meg Freiburgba készülök, bár nem tudom, hogy ebben a percről-percre változó menekülthelyzetben és -megítélésben egyáltalán sikerül-e eljutnom...” Mindig tanít, nevel. Igazi tanár! Kedves Kincső, kedves Tanár Úr, Isten éltessen Benneteket nagyon-nagyon sokáig, hogy (és most egoista leszek) taníthassatok még bennünket hosszú ideig! Liszka József Barna Gábor 65 éves Barna Gábor A szakrális kisemlékek digitalizálásának kérdései c. konferencián Komáromban (L. Juhász Hona felv., 2009) „Adjad, kérünk téged, mindenható Úristen, hogy a te szolgáid az üdvösségnek útján járjanak, és elöljáródnak, Szent Jánosnak intésit követvén, a mi Urunk Jézus Krisztushoz bátorságosan juthassanak.” (Pázmány Péter, 1606) Az ember csak kapkodja a fejét, hogy milyen sok kollégát illik köszönteni a múló időben. Tudjuk, éveink száma még önmagában nem érdem, hanem állapot csupán! Mégis, mi, emberek szeretünk rácsodálkozni a sorjázó esztendők sokaságára, és kisebb-nagyobb számadásokat készítünk ilyenkor: kit, mikor, hogyan ismertünk meg, hogyan alakult pályája... Magam nem igazán szeretem ezeket a személyekre szabott leltárakat. Az ember kifelejt dolgokat a felsorolásból, nincs is mindenről tudomása, így aztán az ilyen leltár a sértődések forrása is lehet. Inkább személyes hangvételű köszöntőben, az élet apró, közös dolgait szeretem felemlegetni, olyasmiket, aminek az ünnepelt remélhetőleg örül... 304
