Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Könyvismertetések, annotációk
A gondolatmenet szempontjából néhány helyen túlzottan leíróvá válik a narratíva, de ezt a hibát nehéz kikerülni egy bizonyos szempontból „repetitív” téma (ugyanazon jelenség folytonos változása egy-egy újabb politikai fordulat hatására) esetében. Erre talán a legjobb példa az, amikor az 1990 utáni utcanévadások kapcsán leírja, hogy Tito nevét a frekventált városi helyszíneken kívül, valójában a Belgrád környéki falvakban (pl. Višnjica, Dobanovci) mindmáig használják utcanévként, míg a fővárosban sietősen eltávolították azokat. Talán ez lett volna a legjobb hely e különbség megmagyarázására (akár a falu-város, tudományosan egyre nehezebben értelmezhető megkülönböztetésén keresztül), illetve jelezni kellett volna, hogy egy rövidebb tanulmányban megfelelően fel is lehetne dolgozni ezt az eltérést (akár a falvak tisztviselőit és lakosait is megszólítva). Az említett „repetitív” jelleg, illetve az elemző hangnem időnkénti elhomályosulása az antropológiai/néprajzi igényű szempont- és fogalomrendszer rovására is megy, bár ez nem igazán von le a tudományos értékből. Legalábbis az évszázadok összefoglalása során nem mindig dönthető el világosan, hogy itt egy szaktörténeti munkával, történeti néprajzzal és antropológiával, esetleg egy sajátos helytörténettel van-e dolgunk. Ha a valamilyen interdiszciplinaritás hatásának tartjuk ezt a jelenséget, akkor a fenti dilemma veszít a súlyosságából, egy-egy határozott mikrotörténeti vonatkozás pedig (pl. a törökök által uralt Belgrád esetében) színesítette volna a szöveget. Utolsó kritikai meglátásként jegyezzük meg, hogy hiányzik a minél teljesebb regionális összehasonlítás. Különösen a posztszocialista névadási gyakorlatoknál Radovié ugyan számos izgalmas párhuzamot említ a régióból (a szakirodalmi tájékozottsága tehát helytállónak tűnik), mégsem szánja rá magát, hogy egy utolsó, összehasonlító fejezetben ezeket valamilyen módon szintetizálja. A probléma természetesen sokkal nagyobb ennél, hiszen voltaképpen a teljes négy és fél évszázadnyi változástörténet során érdemes lenne ezt megtenni, ugyanakkor megfelelő érvekkel le lehetne választani erről az 1990 után következő időszakot, amely egyben új távlatot is nyitna a kötet végén. Radovicnak a téma iránti elhivatottságát nézve azonban joggal bízhatunk abban, hogy a jövőben ezt meg is fogja tenni. A kritikai megjegyzésekből jól látszik, hogy nem a szöveg szakmai minőségével vannak alapvető problémák. A kötet legsebezhetőbb pontjai a „hiányok” - a térképek, a regionális összehasonlítás, egy-egy sajátos probléma hosszabb kibontása, és talán a kicsit szélesebb körű néprajzi/antropológiai fogalomkészlet. Mivel javarészt puszta „hiányokról” van szó, egy későbbi munkában, vagy akár e kötet újrakiadása során Radovié pótolhatja is ezeket. A szöveget a kiegyensúlyozott, a legkevésbé sem mesterkélt tudományos stílus teszi könnyen olvashatóvá. Gyakorlatilag középfokú szerb nyelvtudással megérthető minden nagyobb értelmezési gond nélkül. A könyv végén egy kétoldalas angol nyelvű összefoglaló is található. A kötet ugyan még természetesen forgalomban van (500 példányban jelent meg), viszont ezen felül ingyen letölthető a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Néprajzi Intézetének honlapjáról,13 így a szerbül olvasó kutatók könnyen hozzáférhetnek. Végül a leírtak alapján talán szükséges lenne a kötet jövőbeli magyar nyelvre való lefordítása is, hiszen valóban jó bevezetés Belgrád történetéhez és néprajzához. 13 http://www.etno-institut.co.rs/cir/publications.php 253
