Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Könyvismertetések, annotációk
Krel, Aleksandar: Mi smo Nemci. Etnički identitet pripadnika nemačke nacionálne manjine u Vojvodini napočetku 21. veka. Beograd: Etnografski institut SANU, 2014, 337 p. ISBN 978-86- 7587-073-9 /Etnografski institut SANU, Posebna izdanja, Knj. 80/ Vataščin Péter Egy doktori értekezés szerkesztett változatát veheti kézbe az olvasó ezzel a könyvvel. A vajdasági németség ma már alig néhány ezer főt számlál, holott régebben nem csak a lélekszámot illetően, de politikai és kulturális téren is fontos tényezőnek számítottak Bácskában, Bánátban és Szerémségben. így koncepcióját tekintve fontos kivételnek számít Aleksandar Krel 2014 során kiadott kötete. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Néprajzi Intézete kutatójának Németek vagyunk. A német nemzeti kisebbség tagjainak etnikai identitása Vajdaságban a 21. sz. elején c. kötete a népcsoport maradványának jelenkori etnikai identitását vizsgálta több városban úgy, hogy közben a történeti, különösen a 20. századi háttérnek is nagy figyelmet szentel.2 A bevezetőből kiderül (13-20. p.), hogy a szerző négy évet töltött három bácskai (Apatin, Zombor és Szabadka), valamint egy szerémségi (Karlóca) városban a nemzeti hovatartozásukat valamilyen módon nyíltan megváltó vajdasági németek kutatásával. Egyrészt az interjúzást (35 adatközlővel), másrészt pedig a kérdőívezést (85 személlyel) választotta fő módszeréül, illetve figyelemmel kísérte (részben nyilván résztvevő megfigyeléssel) az általa kimerítően tárgyalt német egyesületek és szervezetek munkáját. A téma indoklásánál fő indítóokként határozza meg, hogy a második világháborútól kezdve a mai napig nem rendelkezünk olyan néprajzi/antropológiai szakmunkákkal, amelyek a vajdasági németek etnikai identitását tárgyalnák, valamint megemlíti a már felvetett problémát is, miszerint a kisebbségekkel nem mindig foglalkoztak igazán a szerbiai kutatók. Az alapfogalmak és az elméleti háttér bemutatása (21-34. p.) szinte csak a leglényegre szorítkozik. Alapvetően két fő fogalmat különít el, ezek pedig az etnikai identitás és a nemzeti kisebbség. Utóbbit szociokulturális konstrukció eredményének tekinti, amely ugyanakkor sokak (az adatközlők) számára primordiális jellegű és közösségalkotó erejű. Az etnikai csoportot elsősorban szimbolikus közösségnek tartja, amelynek azonban folyton meg kell felelnie a változásnak. Száz oldalon keresztül (35-136. p.), több fejezetre és alfejezetre lebontva tárgyalja a vajdasági németek történetét, kezdve a 18. század elejétől egészen a második világháború végéig (sok esetben néhány monográfiából idézve). Pár lényegre törő tanulság levonásával jóval kevesebb oldalon, lényegre törőbben is be lehetett volna mutatni az 1700 és 1944 közti periódust, a munka címe és célja legalábbis ezt tenné kívánatossá. Jelen esetben a vajdasági németek etnikai identitásának értelmezéséhez szükséges első, valóban elengedhetetlen kontextuális háttér az 1944 őszétől kezdődő és 1948-ig tartó üldöztetés és jogfosztottság állapota, amelyért már az új, kommunista jugoszláv államhatalom volt a felelős (117-141. p.). A 10 ezer főre tehető meggyilkolt németek száma, a végsőkig diszkriminatív állam szerepe, valamint a vajdasági és szlavóniai gyüjtőtáborok működtetése okozta azt az állapotot, amit Krel rejtett kisebbségnek nevez az ötvenes évektől kezdődően, egészen a kilencvenes évekig, az etnikai revitalizációig. A néprajzi/antropológiai igényű olvasó először azoknál a részeknél kapja fel a fejét (141-151. p.), amikor Krel a tömeges, a hatvanas évekre befejeződő elvándorlás mellett (az 1940-ben még 343 ezer fős német kisebbség mára alig több, mint 4 ezerre csökkent), a Szerbiában, illetve Jugoszláviában maradó néme-2 A kiadvány szabadon letölthető a kutatóintézet honlapjáról: httn://www.etno-institut.co.rs/cir/puhlications.php 240
