Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról

Lakóházaknál rendezett táncok mint szórakozási alkalmak

A tánc szó a 18. századi erdélyi magyar nyelvben alapvetően két dolgot jelentett: 1. zene vagy énekelt dal ütemére végzett ritmikus mozgást, táncolást, 2. táncolási alkalmat, táncmulatságot (SZT XII: 877-879). Az 1794. évi lengyelfalvi tanúvallatás vallomásaiban legtöbbször a 2. jelentés fordul elő, vagyis amikor a tanúk táncot mondtak, magánháznál rendezett bálra, táncalkalomra gondoltak.

Alább bemutatok néhány példát a táncalkalmak tánc szóval való jelölésére. Ezek az idézett kifejezések egyben azt is tükrözik, hogy az 1790-es évek elején mely gazdák házainál rendezték a lengyelfalvi táncokat.

„Láttam a Bálint Jósefné Ángyom házánál tartatott Tántz alkalmatosságával”. (5) „Bartalis Ferentzné Anyám házánál tartatott Tántzban ...jelen voltam”. (6) „A Bartalis Jósef házánál tartatott Tántzban lárma kerekedék”. (7) „A tavasszal Bálint Jósefné házánál tartatott Tántzban látám”. (19) „Én is jelen voltam a Bartalis Jósi Tántzában”. (26) „A múlt Fársángban ...többször is tartatott Tántz Bartalis Jósefnél”. (33) „Bartalis Josefnél az Advent előtt tavaly Tántz lévén ”. (37) „A Bartalis Josef házánál tartatott Tántz alkalmatosságával”. (39) Egyedülálló módon fogalmazott egy 15 éves leányka: „Bartalis Jósefnél tántzolóba lévén ”. (9)

Az alább idézendő példák alapján látható, hogy a lengyelfalvi vizsgálat tanúi a lakóházaknál rendezett táncalkalmakra a tánc szó mellett időnként a mulatság szót is használták: „A Bartalis Jósefnél tartatott mulatságban " (24), „A Bálint Jósefné házánál való mulatságban ” (25), „A Bartalis Jósi házánál tartatott mulatságból”. (33)

A fiatalok bizonyára pénzzel vagy munkával fizettek (Pesovár 1990, 228. Vő. Bárth 2004, 191) azoknak a háztulajdonosoknak, akik megengedték, hogy házukban tánc tartassék. Erről azonban nem szólnak a vallomások.

Nem esett szó a mulatságok zenéjéről sem. Ennek ellenére feltételezhető, hogy abban az időben, a lengyelfalvi táncokban a 39. szám alatt számon tartott tanú, a 38 éves Benedek János hegedült. Bár vallomásában egy szóval sem mondta, hogy ő volt a zenész, szavaiból a muzsikusi szerep kikövetkeztethető. Tanúként 38 éves létére sokat tudott a lengyelfalvi ifjúság szórakozásairól, táncairól, szerelmi viszonyairól. Késő éjjel, a mulatságok végén járt haza. A hangadó legényekkel igyekezett jó kapcsolatot fenntartani. Ennek biztos jele, hogy amikor akarata ellenére megbántotta Sófalvi Mihályt, sürgősen igyekezett fél kupa bor együttes megivásával kiengesztelni. (39) Zenész mivolta feltételezhető abból a tényből is, hogy amikor zenélés közben eltört a hegedű vonója, gyertyával a kezében ő indult ki a sötét udvarra, hogy nyíren tyűnek való ágat keressen. Ki tudott volna megfelelő faágat találni, ha nem a zenész? Az esetről először Bartalis József, majd Benedek János vallomása számolt be: „Magam házánál tartatott Tántz alkalmatosságával el törék a musikus nyírentyűje, s Benedek János ki méné, hogy arra való ágot keresne”. (23) „Bartalis Jósef házánál tartatott Tántz alkalmatosságával ki menék gyertyával, hogy nyírentyűnek való ágat keressek”. (39)

A nyírentyű (vagy nyíretyü) szó valószínűleg a hegedű vonóját jelentette. Különös, de az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tarban nincs nyoma ennek a kifejezésnek. Az Új Magyar Tájszótár és a régi valóságirodalom azonban őrzi emlékét.8

8 UMTSZ 4: 122. - Palotai István 1884. évi cikkében: „A cigány muzsikál... gépszerüleg jár kezében a nyíretyü”. In Egyed szerk. 1970, 78.

20