Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról
tett beszélgetni. A település többi épülete között húzódott meg Simó Jánosné háza, ahol a főszereplő fiatalok pálinkát illogatva, pogácsát eszegetve vendégeskedtek. A vallomások alapján feltételezhető, hogy Lengyelfalva a 18. század végén laza beépítettségű település volt. Házai között nagy kertek terültek el sok gyümölcsfával. Aki a faluban járt-kelt, időnként kerteken, szénafüveken, gyümölcsösökön haladt keresztül. Jellemző, hogy az egyik tanú nem utcáról, hanem ösvényről beszélt, amikor a hazafelé tartó szerelmesek útját idézte föl. (28) Többször, több vallomásban is szóba került egy falubeli szilvás kert, amelyen Ferenc Annának és kísérőjének át kellett haladni, ha haza akartak jutni. (28, 37) Hadnagy Andrásék szénafiive, vagyis kaszálója határos volt az Orbán bárók telkével. Egyik reggel láthatták az arra járó emberek az elhevert fűben az előző esti mulatságból hazatérő szerelmesek hancúrozásának nyomát. (7) Több vallomásban elhangzott a földesúri kúria, udvarház jelentésű udvar kifejezés. A tanúk bizonyára a báróságra jutott Orbán família kastélyát, illetve annak telkét, gazdasági udvarát értették alatta. A fentebb említett Hadnagy András elmondta, hogy szülei szénafüve az „udvarral közkertes”. (7) Többen emlegették az udvari kalákákat. (7, 10) Az egyik vallomásban szereplő pásztorház bizonyára a falu szélén állt. (22) Ugyancsak a falu szélén csordogálhatott a Borvíz néven szinte földrajzi névként is többször emlegetett ásványvízforrás. Ferenc Anna szeretett mellette üldögélni és álldogálni az érte rajongó legényekkel. (17, 24, 34) Házak, épületek A tanúvallomásokban jobbára azokról a házakról és azoknak a házaknak a melléképületeiről esett szó, amelyeknek gazdái táncnak adtak helyet. Ilyen telek volt Bartalis József „bennvalója”. Az ott történteket több tanú is felidézte. Két tanú a Gothár József házánál látott eseményekről is beszélt. Föltétlenül szót érdemel, hogy a vallomásokban emlegetett táncok valószínűleg nem csűrökben, hanem házakban, vagyis a lakóépületek nagyméretű szobáiban zajlottak. A táncolókat az udvar felől a jobbára eresznek, ritkábban pitvarnak nevezett5 előtéren keresztül lehetett megközelíteni. Amikor Bartalis Judit 50 éves özvegyasszony elment Bartalis József házához, hogy ott a táncban vigadozó legényektől visszaszerezze két üvegét, belépve az eresz ajtaján, a pitvarban látta, hogy Sófalvi Mihály és Ferenc Anna a táncból kijőve ott ölelkeznek. Bement a táncolókkal teli szobába, hogy elintézze a dolgát. Kifelé jövet még mindig a pitvarban ölelkeztek a szerelmesek. Az esetről érdemes idéznünk a kocsmároskodó özvegyaszszony vallomását: „...midőn az eresz ajtón bé mentem volna, a pitvarban találám Sófalvi Mihályt Ferentz Pannával egybe ölelkezve, s egy kevés ideig ottan mulatván, mikor vissza jöttem is, úgy hagytam el őket”. (33) A 44 éves Bálint Tamás is járt tánc idején Bartalis József házánál. Éppen be akart menni az épületbe, vagyis belépett az „eresz ajtón”, amikor észrevette, hogy az egyik udvari épületben rendellenes dolgok történnek. (26) Hét tanú is megemlékezett Bartalis József telkének egyik melléképületéről, amelybe tánc idején gyanúsan elbújva „társalkodóit” Sófalvi Miska és Ferenc Panna. A lakóháznál lényegesen kisebb faházat a hét tanú közül négy a szénház, egy a kamara ház, egy a vén ház, egy pedig a kicsi ház névvel illette, de mind a hét esetben ugyanarról az építményről, egy udvari sütőházról volt szó. (7, 9, 10, 23, 26, 37, 39) A kicsi ház nem szorul különösebb magyarázatra. Udvarhelyszék népe kedvelte ezt a kifejezést olyan épületre, amely egy nagyobb épület mellett 5 Az eresz és a pitvar udvarhelyszéki azonosságára lásd: Furu 2011, 30. 17
