Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Marx Mária: Műszövés Őriszentpéteren a 19 - 20. század fordulóján
Már az 1890-es években nőtt a damasztáru aránya az eladott termékek között. Ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy Kovács Antal résztvevője volt a különböző iparkiállításoknak, megyei seregszemléknek, majd az Ezredéves Országos Kiállításnak. Sikerének nyilván megvolt a visszhangja a helyi sajtóban is. Damasztot házilag font fonalból, nem eléggé egyenletes vastagsága miatt, nem lehetett szépet szőni. Az új vállalkozásban ezért a házi fonalnak egyre kisebb lett a jelentősége. Az árjegyzék és az üzleti bejegyzések ugyan azt mutatják, hogy vállaltak még ilyen munkát is, de a vevőkör jelentősen átrendeződött. Az Eladott munkák naplójából kiderül, hogy a saját személynek szóló megrendelések csökkennek, közülük is többen messzire küldetik maguknak a kész textileket, Budapestre, Miskolcra, Kadarkútra, Pécsre, Győrbe, Sopronba vagy Bécsbe. Eljutottak az abroszok a Kárpát-medence legszélső pontjaira, mint Brekinszka (volt Pozsega vm., ma Horvátország) sőt Temes és Szatmár vármegyébe is. A vevők között pedig megjelentek a magas állást vagy tisztséget betöltő urak, és jelentős személyiségek." Szállított a Lendvai uradalomnak, a Tulipán Szövetségnek,99 100 fuggönymegrendelést kapott a muraszombati közkórháztól. A lekönyvelt fuvar- és útiköltségekből látható, hogy a közelebbi helységekbe fuvarossal,101 a távolabbiakba vasúton szállíttatta termékeit a Műszövőde.102 Bár a megrendelők száma kevesebb, a fonalrendelés ebben az időben sem csökken, sőt. A kb. egy év leforgása alatt szinte kizárólagos fonalszállítóvá vált Goldberger cég hatalmas mennyiségeket küld Őriszentpéterre. Hacsak nem veszett el egy, az egyéni megrendeléseket külön tartalmazó üzleti könyv, ami nem valószínű, akkor ez azt jelenti, hogy az árut már jórészt viszonteladók, kereskedők vásárolták és adták tovább. Bizonyosan ilyen volt az őriszentpéteri Haász Kálmán, a miskolci Tagleicht Károlyné, a zalaegerszegi Fenyvesi Miksa, a Métnek-pusztai (ma Szentgyörgyvölgy, Zala m.) Országh Adolf és Sándor, a dugaresai (Duga Resa, volt Zágráb vm., ma Horvátország) Spitzer Regina, Lentiben pedig Mitzger Miksa, de még hosszú lehetne a felsorolás. Rendszeresen, nagy mennyiségeket rendeltek olyanok is, akiknek nem kereskedő volt a foglalkozásuk, például a lövői Dobránszky Gyuláné és Tihanyi Ödön plébános, valamint Mozsonyi Sándor lelkész és felesége Kadarkútról. Ők valószínűleg összegyűjtötték környezetükből az igényléseket, és egyben rendelték meg a textilárut. A vásárlásoknál gyakran találkozunk azzal is, hogy ugyanabból a helységből többen rendelnek, esetleg nagyobb mennyiséget is, valószínűleg a szállítási költségek megoszlása miatt.103 A termékek teljes skáláját az Árjegyzék 104 és a Notesz sorolja föl részletesen. Megtudhatjuk belőle, hogy kétféle minőségű damasztot szőttek, egy finomabbat és egy vastagabbat (ezt jelző nélkül egyszerűen csak damasztnak nevezték). Két szélességben (145 és 158 cm) mindegyikhez hatféle hosszúságot párosítva mérték az abroszt, a szalvétákat négy, illetve három méretben adták. A teljes terítékek skálája még nagyobb volt, a damaszt 145 cm-es szélességéhez 18-féle hosszúság és háromféle méretű szalvéta (42 x 42, 65 x 65 és 70 x 70 cm) tar-99 Krejcsy Rezső, a Kereskedelmi és iparkamara titkára, Baracs Károly vasúti felügyelő, a Debrecen-Füzesabony- Ohat-Polgári Helyiérdekű Vasút Rt képviselője, Antal Gábor református püspök, Fischer Mór főmérnök, Dr. Bátky Zsigmond etnográfus és Gróf Batthyány Lajosné 84.11.2.: 86. Az utóbbi bejegyzést nem tudom értelmezni, 1907-ben ugyanis, amikor a bejegyzés íródott, Batthyány Lajosné Zichy Antónia már régen nem élt. 100 84.11.2.: 93. 101 84.11.2.: 34. és 44. 102 84.11.1.: 25. vagy 1904. februárban 84.11.2.: 44. 103 84.11.2.: 80. Bagód Vitenyéd, Felsőbagod; 84.11.2.: 39-39. DugaResa 104 84.11.4a 105
