Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században
eredeztethető tekintélyét (pl. az evangélikus egyház Bányai Kerülete, a felsőszintű bányászati, erdészeti szakképzés központja). Selmecbánya volt Hont vármegye legfontosabb kereskedelmi központja is, Korponával együtt szabad királyi rangot élvezhetett (lásd Bircher 2006). Az Ipoly déli oldalától - a Dunától határolva - emelkedik ki a Börzsöny-hegység, amelynek legmagasabb csúcsa a 936 méteres Csóványos. Az Ipoly felé eső területén több falu alakult ki, Barátitól egészen Szobig. Miként a Selmeci-érchegység, úgy a Börzsöny is a Kárpátok hegységrendszere belső vulkanikus eredetű középhegységi vonulatának része. Legfontosabb kőzetalkotója az andezit (Cholnoky é.n.). A középkor derekán Nagybörzsönyben is jelentős volt még az ércbányászat. Emlékét őrzi a falu gótikus temploma, amelyet bányásztemplomnak neveztek el (Dercsényi szerk. 1958; Novák 1977a). A vidék legfontosabb vízfolyása az Ipoly, amely azonban hajózásra nem alkalmas. Legjelentősebb mellékvizei a Korpona- és a Selmec-patak, amelyek Ipolyság környékén csatlakoznak a folyóhoz (a Szikince-patak a Garamba folyik). A Selmec-patakot „érczes vizűnek” említik a 18. századi források, utalva arra, hogy jelentős esőzés során a bányavidékről lezúduló szennyes, zagyos ár jelentős károkat okozott a falvak lakosságának kaszálóiban. Vízi szállítás nem történt az Ipolyon, a folyó két partján húzódó úton zajlott a tengelyen történő gabonaszállítás a Dunához, Szob irányába, valamint a másik - vidékünkhöz közel eső -, Báth mezőváros hetipiacaira. Ipolyszalka mezőváros is heti két alkalommal tarthatott piacot. A folyón épített - ugyancsak az oldalsó sebes folyású patakokon - vízimalmok őrölték a gabonát. A börzsönyiek kárvallásuk között említették meg, hogy a helységnek „vagyon közönségessen [...] két Malma, aki Víznek fogyatkozása miatt, többet hever, hogy sem dolgozik”. Tehát, a patak vize a csapadék, az esőzés függvénye volt.4 A folyót övező dombvidéki táj számos, néven nem is nevezett vízfolyással rendelkezik, amelyek a hegyekből ereszkednek alá, s az esővizet szállítják az Ipolyba. Például a pásztóiak 1769-ben arról nyilatkoztak, hogy „Midőn kiönt az Ipoly, Réttyeiket iszapollya, zápor esőnek után Kertyeiken keresztül folyó Csarad vize nem kevés károkatt a’ Kertekben tészen.”5 A lelédiek kárvallásai között is előfordul az Ipoly kiáradása, úgyszintén az átmenő forgalom: „S Kodliwostÿ ma kdyz Ipel wÿlege, csasztokratye welÿkeroby wa zkodÿ, Okrem toho krÿzom cesz chotár Welÿka Hraczka Cesta gest, skade ponyewacs mnoho holbitku honywagu, mnoho Transenÿ, a’ Furmany prechazagu, Tÿ gak w lúkach, Take ÿ wrolach gymskodÿ Csÿnÿa.” - nyilatkozták 1769. november 8-án.6 A vidék megélhetésének alapját a mezőgazdálkodás biztosította. A magasabb hegyi részek az erdő birodalma volt, helyenként irtványokkal („ortovány”) tarkítva. Itt a földművelés nyert teret, de a legeltetésnek, kaszálásnak is különösebb jelentősége volt. A szobiak hegyi szállásokról7 tesznek említést: „Z Gazdou nektery mimo kopanie 21 kusoch pod 48 kil zeme magú.”8 Az Ipoly feletti dombságot a földműveléssel hasznosították. A bajtaiak arról beszéltek 1769-ben, hogy „mivel Dombos helyeken helheztetve lennenek szántó földgyeik, azoknak trágyázása keményebb munkával tétetődik, és az zápor essőktül gyakran mósatik”.9 A magasabb térszínen fekvő Börzsöny lakói szintén a termőföld mostohaságára panaszkodtak: „Kár - vallási: szántó fölgyeik többnyire kövecses hegyeken vannak, kiknek némely részeit igen nehéz munkával tragyazák, Némellyékét pedig trágyázni sem lehet, azok is a zápor essőktől rontat-4 Possessio Börzsöny. OL HTL C 3022. 15. c. 23. pag. 5 Possessio Pasztoha. OL HTL C 3028. 11. c. 6 Possessio Leléd. OL HTL C 3125. 108. c. 88. sz. 7 A kopanyica szórvány irtástelepülés. Lásd Švecova 1975. 8 Possessio Szob. OL HTL C 3028. lile. 147. sz. 5. pont. 9 Possessio Bajta. OL HTL C 3025. 103. c. 11. sz. 53
