Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Bendikné Szabó Márta: A palásti Babba-kápolna
A háttér Az építés költségeire Hojsza Zsuzsanna napi pontossággal vezetett feljegyzései szerint a templomi perselyezésen kívül hatvanhat személy adakozott, a munkálatokban pedig százötvenegy személy vett részt. A legtöbbet adakozókat és segítőket külön névsorban is kiemelte: Varsányi Viola tanárnő, Havala József id., Községi Hivatal, Nagy István és Ilona (Utca), Gyenes György (Utca), Rados Imre, Bohus József, Hudec Pál, Velebný Gábor, Szikora Mária és József, Palásthy Pál és családja, Gál Mária (Tujafás utca), Karvai Gábor, Hojsza Péter és családja, Bohus László és családja, Búzás Károly, Krizsan Károly, és egy névtelen adakozó, aki az első offerába 1000 Sk-t tett. A szinte minden apró részletre kiterjedő „naplóban” némely név többször is felbukkan, hiszen az illető (vagy család) nem csak pénzzel, hanem munkával, esetleg természetbeni adománnyal is támogatta a jó ügyet. A szervezési-irányítási munkálatokat felvállaló és nagy odaadással végző Hojsza Zsuzsanna például úgyszólván minden munkafázisban részt vett családostul, építési anyagot, élelmiszert, bort adományozott, illetve Zsuzsanna saját költségen több ízben főzött a „kápolnán” éppen dolgozóknak. Adatközlőként Hojsza Zsuzsanna megjegyezte: Sokszor magamra maradtam, és az ég segítségét tapasztaltam meg nap mint nap. A vízforrást is csodás körülmények közt fedeztem fel, hogy szinte hihetetlen volt... mindenesetre hálás vagyok az égnek, hogy megszületett a kápolna. Az aprólékos elszámolásokat, néhol személyes gondolatokat is tartalmazó jegyzetet Hojsza Zsuzsanna áldáskéréssel zárja: Az építés minden jóakaróját áldja meg az ég, fizesse meg munkájukat az Isten, segítse meg őket Babba Mária, a Napba öltözött asszony, hogy családjaikban ragyogjon a hit, a remény és a szeretet! Összegzés Az egyéni kezdeményezésen alapuló „kápolnaépítés” (eltekintve néhány személytől, akik valami okból gáncsolták az építkezést) összefogásra késztette a falu lakosságát, ösztönzőleg hatott a közösségi életre. Bár eredetileg a magyar nemzeti identitástudat erősítése volt az egyik deklarált szándék, a munkálatokban részt vevők névsorának ismeretében nyilvánvaló, hogy nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem elsősorban a vallási meggyőződés, valamint a közösségi kapcsolatok fontossága került előtérbe. A Bába-patak, vagy Bába-árok mentén a Babba-kápolna nem az egyetlen szakrális kisemlék. Közel a domb aljához, közvetlenül az árok felett, ma is van egy szilfára erősített képszekrény, benne a Szent Családot munka közben ábrázoló, színezett kerámiaszobrocskával. Hajdan forrás felett állt, a palástiak emberemlékezet óta jártak oda imádkozni, s a vizet is hordták haza. „Annyira jó víz volt, hogy összevesztek rajta. Akkor az egyik ember higanyt öntött bele, és elment a víz.”20 A régi, képszekrénnyel jelölt, Bába-patak melletti szakrális tér a 2007-ben felszentelt mezei oltárral ismét új életre kelt, mert a hívek nem csak egyéni imák elmondása céljából, hanem közös áhítatok alkalmából is felkeresik a környék egyik legújabb, rendszerváltás után épült Mária-tiszteleti helyét. Pünkösdvasárnap hajnalban (ugyancsak csíksomlyói mintára) itt 20 Adatközlő: Hojsza Zsuzsanna sz. 1962, Palást. 38
