Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Krónika
bé ismertek lehettek. Külön élvezet volt figyelemmel kísérni ezeknek az objektumoknak az időbeli metamorfózisait, amint a történelmi korszakhatárok mentén változtak-alakultak, illetve magának az emlékjelnek esetenként eltérő keletkezését-fogantatását: emlékjelek például nemcsak szoborállítással jöttek létre, hanem már létező objektumok átalakításával, kibővítésével is. Az idők folyamán, a politikai-közéleti változásokkal együtt leggyakrabban a táblák is változtak - nemcsak a tartalmuk, a számuk is (ahol volt hely, oda később a második világháborúban elesettek névsorát tartalmazó tábla is felkerült stb.). L. Juhász Ilona vázolta a vaskatonák (vashonvédek, vasvitézek, vasturul) mint az ún. nemzeti áldozatkészség szobrai kérdését is - ezeknek az objektumoknak mindenekelőtt a segélyezés, az anyagi támogatás volt a rendeltetésük és céljuk: a faszoborba bizonyos összegért szöget vagy lemezt lehetett vásárolni s belevemi, így lett belőle fokozatosan vasszobor, a befolyt pénzből pedig a háborús károsultakat, rászorultakat támogatták. A szerző napjainkig követte végig a háborús emlékjelek alakulásának témáját, utalva a kutatott kérdés összetettségére és számos feldolgozatlan aspektusára - például a szoboravatásokról szóló korabeli sajtóhírekre, az ünnepségek alkalmából fogant amatőr versekre, az emlékjelekkel és állításukkal összefüggő anyagi (üzleti-vállalkozói) vonzatokra stb. Az érdekfeszítő előadás, melyet L. Juhász Ilona gyorsvázlatnak nevezett, nem a közönség érdeklődésének lanyhulása, hanem az est és az idő előrehaladta miatt ért véget. Csanda Gábor 237
