Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Krónika
Skanzen” szemlélet kapcsán a Gyimesek népi építészetéről, a zárt tájegység 21. századi változásairól és az identitásőrzés összefüggéseiről fejtette ki gondolatait. Beszédes Valéria újabb adalékokkal szolgált a bácskai kétbeltelkes településekről. Csantavér 18-19. századi levéltári anyagának feltárása kapcsán talált adatokat az építkezési és gazdálkodási forma egykori meglétéről. Raffai Judit Egy utca történetei címmel Szabadka belterületének egy olyan mikrovilágáról beszélt, amely sokáig őrizte a falusi életformát. Példái jól mutatták az iparosoknak a paraszti életformához való nagybani hasonulását. Leichter Lilla a monori pincefalu hagyományainak 21. századi, turisztikai célú átrendeződéséről beszélt előadásában. Pap Tibor az identitásstruktúrák egymásra rétegződésének 21. századi folyamatait tekintette át elsősorban a közép-bácskai helyi lapok, országos médiumok és a Facebook-csoportok példáit elemezve. Fogarasi Klára előadásában az „én-tudat” vizuális lenyomataival, a 21. századi tablóképek identitáskifejező elemeivel foglalkozott. Áttekintésében a rituális események sorába illeszkedő tablók önazonosságot megjelenítő üzenethordozásához kapcsolódó, ám mégis közösségi összetartozást is felmutató jelentéstartalmáról szólt. Rácz Márk a debreceni Politológia Tanszék vezetőváltásainak identitásbeli különbségeit elemezte 1989 és 2009 között. Pecze Rózsa és Korenchy László a vajdasági magyar vonatkozású emlékhelyek identitáskonstruálásban betöltött szerepéről és a térség politikai vicceinek embertípusáról tartott előadást. Bár az előadások tematikája meglehetősen szerteágazó volt, vezérfonalként az identitás vizsgálata kapcsolta őket egybe. Klamár Zoltán Az Etnológiai Központ bemutatkozása a Néprajzi Múzeumban (Budapest, 2014. március 27.) Az Etnológiai Központ két legújabb publikációjának, egyszersmind az egész kiadói tevékenységének az értékelő bemutatására került sor 2014. március 27-én a budapesti Néprajzi Múzeumban. A Paládi-Kovács Attila akadémikus elnökletével lezajlott rendezvényen összesen hat méltatás, ismertetés hangzott el. Az elnök bevezetője után (amelyben a szlovákiai magyar néprajzi kutatás fejlődét vázolta fel a kezdetektől lényegében az Etnológiai Központ létrejöttéig) Liszka József, az Etnológiai Központ igazgatója referátuma elején köszönetét mondott a Néprajzi Múzeum ott jelen lévő főigazgatójának, Kemecsi Lajosnak, aki lehetővé tette a rendezvény megvalósulását a múzeum Vajda-termében. Vajda László irányadó személyisége, útmutatásai, ahogy azt Liszka József hangsúlyozta, rendkívül fontosak voltak az Etnológiai Központ kutatási súlypontjainak egykori kijelölésében. Sok-sok beszélgetéssel, szakmai vitával eltöltött óra emléke kapcsolódik ezekhez a könyvekhez, még eredeti helyükön, a müncheni lakás hatalmas sarokszobájában. Jelképértékű is, hogy az Etnológiai Központ kiadványait éppen ebben a közegben sikerült most bemutatni. „Vajda László, aki könyvtára által, szellemiségében most nyilván köztünk van, ha személyesen is itt ülne, csak egy dolog miatt nem érezné jól magát. Azért, mert itt nem lehet rágyújtani” - jegyezte meg Liszka József, majd az intézmény tevékenységét (céljait, eredményeit, terveit) kísérelte meg a rendelkezésre álló rövid időkeretben bemutatni. Ezt követően Bárth Dániel (ELTE BTK Folklore Tanszék) a központ „soknyelvű” évkönyve, az Acta Ethnologica Danubiana tizenöt évfolyamának mérlegét vonta meg (sikertörténetnek nevezve a másfél évtizedes rendszeres és kiegyensúlyozott produkciót), és mutatta be konkrétan 208
