Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
domány műhelyébe. Vajda András nagyszabású monográfiája - amely a szerző 2011-ben megvédett disszertációjának átdolgozott változata54 - azonban ennél jóval többet vállal. Olyan tudományos igényű szakmunka, amely a magyar paleográfia egyik fontos állomását is jelenti, hiszen „nem csupán a magyar, hanem az európai etnológiai-antropológiai kutatásokban is elsőként végzi el egy település mindennapi Írásgyakorlatának módszeres, komplex elemzését.”55 Annyiban mégis kapcsolódik a sorozathoz, hogy a kötethez egy sokkal nagyobb tényanyag megismerését lehetővé tevő CD-melléklet is tartozik, amely bő válogatást tesz közzé a falura jellemző szövegtípusok, dokumentumok köréből. Vajda András egészen közel engedi olvasóit az általa feldolgozott anyagokhoz és ezzel lehetővé teszi, hogy maga az olvasó is kutatóvá váljon. Különösen a magániratok (emlékvers-fuzetek, levelek) esetében sok olyan információval találkozhatunk, amelyeket mára már lehetetlen kontextusba helyezni és talán örökre titkok maradnak.56 A háborús levelek olvasása személyesebbé, átélhetőbbé teszi az ún. nagy történelemről alkotott képzeteinket. Önkéntelenül is közösséget érzünk az egyébként számunkra ismeretlen Berekméri Máriával, amikor megtaláljuk a saját emlékkönyvünkből is ismerős emlékverset, a miénknél ötven-hatvan évvel korábban keletkezett füzetében. A CD-melléklet jóvoltából olvashatunk továbbá paraszti önéletrajzokat, megpróbálhatjuk rekonstruálni a hivatalos iratokból kiolvasható élettörténeteket, találgathatjuk, ki szerepel egy-egy családi fényképen. Áttekinthetünk részleges vagy teljes parasztirattárakat, egyházi és állami okirattipusokat, fényképalbumokat, térképeket, írással ellátott tárgyakat és épületeket, vagyis a kutatás kézzel fogható háttéranyagát is. A könyv címéből (Az írás és az írott szó hatalma) feltételezem, hogy nem véletlenül maradt ki Sáromberke neve. Ugyanis e település írástörténete (amellett, hogy a könyv a falu eddigi legkörültekintőbb monográfiája is) egy tipikusnak mondható, általános képet rajzol a térség magyarlakta falvainak 20. századi sorsáról is. VÉGH JÓZSEF: Nepomuki Szent János tisztelete Nyugat-Nógrádban. Rétság: Gödöllői Innovációs Központ Kft. 2011, 151 p. + képmelléklet. ISBN 978-963-974-56-7 Liszka József Miközben alig két évtizeddel korábban szinte fél kezünkön megszámlálható volt a szakrális kisemlékekkel foglalkozó magyar közlemények száma, mára ez már alighanem kilátástalan vállalkozásnak minősülne. A központi orgánumokban (szaklapokban, tanulmánygyűjteményekben és önálló monográfiák formájában), valamint regionális és lokális kiadványokban se szeri, se száma az egy-egy térség szakrális kisemlékeivel foglalkozó dolgozatoknak. Évkönyvünkben, noha folyamatosan figyelemmel kíséijük (pontosabban: igyekszünk figyelemmel kísérni) a legújabb publikációkat, csak egy jelentéktelen szeletkéjét tudjuk bemutatni a mindenkori termésnek. Az, hogy éppen miről írunk, az egyrészt a publikáció jellegéből adódik (egy adott téma, régió teljes körű feldolgozása, újszerű módszertani megközelítés stb.), másrészt sokszor a véletlenen múlik. Az alábbi ismertetésre akár mindkét szempont érvényes lehet: a kiadványhoz véletlenül jutottam hozzá, egy kistérség Nepomuki Szent János-tiszteletének teljes körű bemutatására vállalkozik, eredményeit négy nyelven, a magyar mellett ango-54 A disszertáció a BBTE Hungarológiai Tudományok doktori iskolában készült. Tudományos irányító Keszeg Vilmos. 55 Vö. Keszeg Vilmosnak a kötethez írt fülszövegével. 56 Példaként az a két titokzatos hölgy említhető, akiknek nevét Mózes András versesfiizetébe mindenféle kommentár nélkül jegyezte föl. 197
