Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Horbulák Zsolt: Pöstyén magyar emlékei
1. táblázat: A pöstyéni magyarok lélekszáma és százalékos aránya 1880 és 1939 között 1880 1910 1921 1930 1939** abszolút% abszolút % abszolút % abszolút % abszolút % magyar 116 2,8 144019,5 188 2,0 161/101*1,3 100 0,8 szlovák 340782,4 523470,9 834089,5 1072288,8 1177990,9 német 43510,5 593 8,0 128 1,4 401 3,3 84 0,6 egyéb 178 4,3 112 1,5 665 7,1 796 6,6 33 0,3 cseh-502 3,9 morva-400 3,1 kárpátorosz-69 0,5 lengyel-5 0,0 zsidó-363 2,8 összesen 4136 100 7379 100 9321 100 12080 100 12960 100 Forrás: A felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1880-1941), 204. p.; A felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) százalékos megoszlásban (1880-1941), 176. p.; * Kronika /., 92; ** Kronika /., 152. A népszámlálási adatok valós tartalmát folyamatosan szokás kétségbe vonni. Mi ezt nem teszünk, csupán bemutatunk még adatot: 1939-ben a városban a felekezeti hovatartozás alapján 1533 izraelita vallásút is kimutattattak (Kronika 1. 152). A Monarchia idején Pöstyénben, illetve vele kapcsolatban három magyar hetilap is megjelent. A Pöstyéni Lapok, alcíme Pöstyén és Vidéke, szerkesztősége Nyitrán volt. A Pöstyéni Újság később egy német oldallal bővült. Végül a Pöstyén folyamatosan német-magyar nyelvű volt. A fentebb említett nyomtatványokat olvasva úgy tűnik, mintha a szlovákság csupán színes folt lenne a városban. Az is tény, hogy a szövegek mindig semlegesek, a szlovákok létét természetesnek fogadják el. (pl. Földes 1908, 43, 46; Pázmány 1914) Hogy valamiféle nemzetiségi probléma lenne, arra csak homályos utalások fordulnak elő.5 Persze néha-néha azért előfordulnak erősebb írások is a Pöstyéni Újság 1911. május 20-i egyik rövid írása azon fortyog, hogy egy bak neve szlovákul szerepel a cégéren.6 A szlovákságról Winter Imre emlékirata sem tesz semmiféle említést, noha az írást az 1920-as évek végén vetette papírra. A rövid munkában Pöstyén mint élénk magyar kultúrájú város van lefestve.7 A Pöstyénről szóló jelenlegi szlovák monográfiák általában nagyon keveset foglalkoznak a város magyar múltjával. Hogy ez milyen mértékű és jellegű, a szerzők habitusától függ. Šípoš, aki mindeddig a leghosszabb monográfia szerzője, kiemeli a dualista korszak magyarosítási tendenciáit, amikor is „.. .a hivatalos nyelv Pöstyénben is a magyar lett, előbb a hivatalokban, aztán az iskolákban, végül a pöstyéni fürdővárosban vált a magyar a német és a szlovák mellett természetes kommunikációs eszközzé”. (Šípoš 1992, 91) A város késő monar5 „Akadtak, a kik a közös örömben, vélt sérelmek miatt, részt vermi vonakodtak; némaságukkal tüntetni óhajtottak s hű magyarérzelmü alattvalóktól így megvonták a lehetőséget arra nézve, hogy (...) hálaérzelmeit (...) buzgó imában kiönthessék.” In A Magyarország ezeréves fennállása ünnepének alkalmából Pöstyén fürdőben, 3. 6 Pöstyéni Újság, 1911. május 20. hétfő, 3. p. 7 Érdekes ennek a kiadványnak a szlovák fordítása. Az írás Krupa-Pekárová (2013) kiadványában kapott helyet - néhány bevezető oldalt kivéve -, amely három másik rövid tanulmányt is tartalmaz. Egy Winter Imre múzeumalapítói tevékenységéről, egy a golfklub érdekében kifejtetett erőfeszítéseiről, egy pedig a gyűjtőszenvedélyeiről szól. Amíg, ahogy említettük, az emlékiratokban mindig magyar, esetleg német formában tünteti fel a neveket, a fordítás esetenként már ezeket is „lefordítja”: sok nevet, köztük családtagjainak keresztnevét, meghagyja magyarul, ellenben „Jozef Kiss” [Kiss József] költő nevével kétszer is találkozunk. 117
