Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - L. Juhász Ilona: A naptári ünnepek és az első világháború. Adalékok a húsvéti ünnepkörhöz
A Komáromi Hírlapban Rendelet a pirostojásokról címmel közölt történet már kerekebb, ebben már az asszony megbüntetéséről is szó esik: Annak, aki összegyűjti és feldolgozza háborús rendeleteinket (szegény tanár!) nem utolsó csemege lesz az alábbi történet, mely az Úr 1916-i háborús húsvétján esett meg Magyarországon, Komárommegye tatai járásában. A csendőr egy gallai asszonyka kötényében nyolc kékre festett húsvéti tojást födöz jól. Persze, kérdőre vonja az asszonyt, elkobozza a tojást s megteszi a feljelentést. A tárgyaláson az egyszerű asszony védekezik:- Kérem, a mi falunkban csak azt dobolták ki, hogy pirosra nem szabad fösteni a tojást. De hát minálunk úgyis mindig kékre szokás fösteni... Nézik, nézik a közigazgatás férfiai a tojás-rendeletet: biz abban csak a pirosról van szó. A kékről szó sincs. De azért, persze, bűnösnek mondatott ki az asszonyka, mert ha a pirostojás-tilalmat stagnáló rendelet színét nem is, de a szellemét megsértette. (Komáromi Hírlap 1916. április 30., 4. p.) Izgalmas feladat lenne annak vizsgálata, mennyire ismert vagy ismert-e egyáltalán ez a történet a szájhagyományban, s amennyiben igen, vajon milyen variánsai terjedtek el. A Komáromi Lapok 1917. április 7-én megjelent számának 4. oldalán a Tilos a tojásfestés cím alatt közölt két mondat után (A rideg valóság, az idei husvétra nem szabad pirostojást festeni. A gyermekek egészen oda vannak bánatukban, hogy nem lesz piros tojás.) az alábbi humoros Tojásharctéri jelentés olvasható: Április 7. A tojásharctéren teljes nyugalom van. Az ellenség részéről bár megkíséreltetett a támadás a tojásfestés irányában, de derék előőrseink a támadást rögtön meghiúsították. Estefelé az ellenség ismételt támadást intézett és szövetségeseivel megerősödve jelent meg a harctéren, de hiába volt, vitéz védőinken megtört a támadás ereje. Tojásharctérparancsnokság A Húsvéti gondok címmel megjelent írásban a tojásfestés tilalmán túl szó esik a „rózsavíz” és a „többi szagos nedű” nagy áremelkedéséről is, melynek alapján elképzelhető, hogy ez okból kevesebben tudták megvásárolni, mint korábban, minek következtében a locsolásra használt „nedűk” minősége valószínűleg jelentősen romlott: Az idei husvét meglehetésen szegényesnek indult s a locsolásra készülő ifjak ugyancsak nem számíthatnak valami bőséges hadizsákmányra, pedig költségeik is meglehetősen megnövekedtek. Drágább lett a rózsavíz s a többi szagos nedű is, sőt a locsoló üvegekért is mégegyszer annyit kérnek el, mint más esztendőben. A befektetésnek s az üzemi költségnek e megdrágulásával egyáltalán nincsen arányban a locsolóüzemnek előrelátható csekély jövedelmezősége, mivel a szokásos ajándéktárgyak körül meglehetősen nagy az Ínség és a szegénység. így aligha lesz szerencsénk az idén felbokrétázott, szegfüvei, violával, rózsával megspékelt locsoló ifjakhoz, akik azelőtt husvét reggelének tipikus alakjai voltak. Miniszteri rendelet tiltja a tyúktojás festését is s így e legnépszerűbb húsvéti cikk is elmarad az idén. (Komáromi Lapok 1916. április 22., 3. p.) A Kassai Hírlap egyik 1917-ben megjelent cikkében a szerző sajnálatát fejezte ki, hogy a húsvétot a háborús helyzet miatt nem lehet úgy megünnepelni, mint a korábbi időszakban. Az írás aránylag sok információt tartalmaz a helyi — kassai - szokások vonatkozásában, megtudható például, hogy a locsolkodók a tojáson kívül korábban narancsot is kaptak. Ennek megvásárlását azonban valószínűleg csupán a tehetősebb réteg engedhette meg magának, hiszen 107
