Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Barna Gábor: Boldog Margit szentté avatási ügye 20. századi levéltári forrásainak értelmezéséről
hogy a levelek mindvégig dominálnak a vizsgált két évtized alatt. Ezek az eljárást szolgálják, azaz hivatali levelek az első időkben, de az 1930-as évektől mind több az imameghallgatás. Ezek jól elkülöníthető részt alkotnak, amiket az eljárást előkészítő P. Bőle Kornél az 1940-es évek elején ki is gyűjtött és legépeltetett. Ezzel jelezte, hogy az eljárásnak sajátságos forrásáról van szó. Nagyon közel állnak e szövegek a mirákulumok anyagához, valamint a magánlevelek formuláihoz. Némelyik levél szövegezése imádságba megy át. Ez jelzi a szentté avatásért indított kampány hatékonyságát, a tisztelet társadalmi körének kiszélesedését, akár más felekezetüek irányába is. Kezdetben, az 1910—1920-as években a Margitról alkotott kép sematikus volt: egy az Árpád-házi szentek közül. A vesztett háború, a rákövetkező forradalmak és Trianon pedig a kortársakat koruk értelmezésére késztetik, s nagy hasonlóságot találnak a 13. század és az 1920-1930-as évek fordulója között. Ez megnyilvánul a publicisztikai írásokban éppúgy, mint a levelek egy részében is. Ekkor emelik ki Margit erős vezeklését, bűneink miatt a nemzetért vállalt áldozatát. Ekkor lesz az ifjúság példaképe, a vallásos, az alázatos, a rangot és királyi fényűzést visszautasitó apáca. Az 1930-as évek évfordulóinak kapcsán - 1930: Szent Imre-év, 1938: Szent István-év - a nemzeti szent alakja erősödik fel és bomlik ki, főleg a művészetek mozgósító erejével. 1942-re, Margit születésének 700. évfordulójára alakját ragyogóan felépítették: az életét Istennek felajánló, a büszke magyarságot megjelenítő, a békességet teremtő királylány-apáca alakjában. Erre a képre a magyar önazonosság-tudat felépítésében nagy szükség volt. Ezt erősítette fel az 1943-as nyári szentté avatás, s annak 1944. januári budapesti megünneplése. De csak átmenetileg. Hiszen 1944 őszén már megérkezett a front Magyarországra. A háború után pedig a gyorsan bekövetkező kommunista hatalomváltás árnyékában a jól felépített tisztelet elhamvadt. Elenyészett, mert a kemény egyház- és vallásellenes légkör megszüntette azokat a háttérintézményeket (egyházi iskolák, szerzetesrendek, cserkészet, iskolai Margit-körök stb.), amelyek korábban e tisztelet hordozói, propagálói és terjesztői voltak. Boldog Margit tisztelete kapcsán a fenti műfaji csoportokhoz tartozó szövegek önmagukban is vizsgálhatók, ám együtt rajzolják meg a róla szóló nagy elbeszélést, narratívumot, amely Margitot a 20. század első felében a magyar nemzetért engesztelést vállaló, vezeklő, békességet szerző, alázatos királylány-apácaként mutatja be. E nagy narratívum megrajzolásában minden egyes műfaji csoportnak megvan a szerepe egy kommunikációs viszonyban. Az egyik hitelesít, a másik érzelmekre hat, a harmadik tájékoztat, a negyedik megjeleníti a tiszteletet. Eredőjük jelenti Margit tiszteletét és alapozta meg kultuszát. Az 1915-1916-ban, valamint az 1921-ben és 1923-ban a Margitszigeten végzett ásatások (a sajtó közvetítésével) is ébren tartották a figyelmet Boldog Margit személye iránt (Bőle 1944, 30), jóllehet sírját csak 1937-ben találták meg.5 Történészek feltárták és elemezték Margit legendáit (Lovas 1916; Lovas 1939; Lovas 1942; Mályusz 1933; Salacz 1940). 1922 karácsonyán 110 szombathelyi leány aláírásával szentesített levélben kérvényezte Boldog Margit szentté avatását.6 Ezután P. Bőle Kornél az 1923. év őszén megtartott Katolikus Nagygyűlésen határozati javaslatot nyújtott be Margit szentté avatását illetően (Bőle 1944, 30). 5 Sok iratot még nem tudtam részleteiben feltárni és elemezni. Ilyen esetekben az irat meglétére, s az Indexben való rögzítésére utalok. Index 1937. XII. 31. Horváth 1944. 6 Index, domonkos helyek: Szombathely, Kőszeg, később Szeged, különösen a domonkos rendi apácák, fontos szerepet játszottak a szentté avatás folyamatában.