Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Krekovičova, Eva: A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései
etnomuzikológiát illetően, ahol a paradigmák változásai egy adott időszakban lassabban mennek végbe, kevésbé gyors, mint az etnológiában vagy pedig a kulturális és szociális antropológiában. Az etnomuzikológusok által használt elemző eszközök és koncepciók bizonyos területeken pl. Közép Európában, inkompatibilisek (Szlovákia: Kresánek 1951; Elscheková-Elschek 1980). A szlovák folklorisztikában és az egyes kutatott „műfajokban“, hiányzik az általánosan akceptálható és érthető szakterminológia és klasszifikáció, a kutatott folyamatok és szövegek megnevezése, ez ugyancsak a „nemzeti iskolák“ és a nyelvi specifikumok függvénye. Tekintetbe véve a folklorisztikai kutatások differenciálódását Közép-Európa egyes országaiban, ezek szorosan összefüggenek a „folklóijelenségek” aktuális attitűdjével, - ami az „első modem” korban volt kulcsfontosságú - és az ún. „népi kultúra” fogalmával, de a kutatások témáját illetően a kontinuitás és diszkontinuitás nézőpontjaival is. Megállapíthatjuk, hogy Közép-Európában (természetesen nem csupán itt) e változásvizsgálat elmélete és módszertani megközelítése sokrétű. Az alábbiakban a folklorisztikai kutatások fogalomalkotásának négy alapvető irányát szeretném bemutatni: A „népi kultúra” folytonosságát hirdető nézetek. Erre többek között példa a morva folklorisztika, amely a variáns, műfaj, forma, kommunikáció, stb. szempontjából különbséget tesz a „hagyományos” és a „nem hagyományos” között (a legújabb: Válka 2011), vagy pedig az „etnokulturális hagyományok” összefoglaló kifejezést használja (Pavlicová-Uhlíková 2008; Töncrová 2007; Toncrová 2008). A cseh etnomuzikológiában ezt a nézetet képviseli például Ľubomír Tyllner (Tyllner 2010), miközben a „hagyományos zene“ megjelölést használja. Ez az irányzat kijelöli a „hagyományos” és „nem hagyományos” folklórelemeket, miközben a „folklór” fogalmát a továbbiakban is használja. Ez a fajta hozzáállás jellemzi a cseh, morva és szlovák folkloristákat. Cseh példaként említhetjük P. Janeček számos publikációját, a legutóbbi, általa szerkesztett kötet Folklór atomového věku [Az atomkor folklórja] címmel 2011 -ben jelent meg. A könyv mottójában egy német szerzőt, Rudolf Schendát idézi (1992). Janeček a folklórt - Dégh Lindára hivatkozva (Dégh 1991) - a különböző szubkultúrák kulturális identifikációs kódjainak tekinti, és a kultúrantropológiai hagyományok szellemében az ún. „expresszív kultúra“ jelenségeihez sorolja. Ennek kapcán szlovák részről főként Zuzana Panczová (Galiová) munkáit említhetjük, melyek az összeesküvés-elméletek, fámák, városi legendák és az internetes kommunikáció problematikájával foglalkoznak. A fámákat és modem mondákat Panczová a folklór „nem hagyományos“ műfajaként kutatja. A szerző azonban nem ért egyet a „modem folklór” fogalmának használatával: „Ha el is fogadnánk a „modem folklór” fogalmát, mint az olyan jelenségek megjelölését, amelyek közvetlen összefüggést mutatnak a hagyományos kultúrával, ez nem érvényes a poétika szempontjából és a konspirációs teóriák funkcióira sem vonatkoztatható. Ez az oka, miért gondolkodom a szélesebb narratívák kontextusában, nem pedig folklórműfajok kategóriájában. Az ok, amiért a konspirációs elméletek betagolását a szlovák folklorisztika legitimnek és e tudomány számára hasznosnak tartom, hogy a folklorisztika Szlovákiában már régen átlépte a hagyományos kultúra részeként folklór jelenségek vizsgálatának szűk határait...” (Panczová 2009, 9) Ez irányzat szerint a „népi kultúra“ kifejezést mint anakronizmust elavultsága miatt el kell hagyni a terminológiában, hasonlóképpen a „folklór“ szakkifejezést is, esetleg az utóbbi jelentéstartamát a következő területekre kell leszűkíteni: a) Egy adott régebbi történelmi időszakból származó „hagyományos kultúra” Középeurópai térségben gyakorlatilag zárt formái. Ezek a kulturális örökség részét képezik és fontos a védelmük. b) Azok a jelenségek, melyekre a sajátos művészi (folklór) „stílus“ a jellemző (Danglová 2010; Kiliánová 2006). 58
