Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

Krónika

Én még nem találkoztam ilyen emberrel, aki ekkora, a beszélgetőpartnerét a szó szoros értelmében lehengerlő szeretettel tudott volna beszélni szülőföldjéről. A hegyes-dombos Gömörről persze, amibe — lelkesedése farvizén - annak idején magam is beleszerettem. Úgy, hogy még nem is jártam ott. De az valami csúcs lehet - gondoltam a gerinces magyarokkal, a dombokkal, hegyekkel, kis völgyi falvakkal, kolompoló marhacsordákkal! Néha bátortalan megjegyeztem neki, hogy azért nálunk is vannak ám dombok, sőt a köbölkúti szőlőhegyről szép időben ellátni az esztergomi bazilikáig, a másik irányban, némi szerencsével és nyaknyújtogatással a Zobor is felsejlik, de Pista erre csak legyintett: ugyan már, ásztálláp az, Józsikám, ásztálláp... Hát, elhittem neki. Aztán, amikor egyszer nálunk járt - mert ahogy én is az ö elbeszéléseiből ismertem kezdetben Gömört, képzeletében az én szülőföldemet ő is valamiféle nemes egyszerűséggel a Csallóközhöz csapta, s leasztalozta -, szóval, amikor először nálunk járt, s elismerően jegyezte meg, hogy hát itt valóban vannak dombok, emlékszem arra a mérhetetlen büszkeségre, ami eltöltött: mégsem vagyunk teljesen elveszve! Ha nem is Gömör, de azért valami nálunk is ván, de né máz igázi... Jut eszembe Arkagyij Rajkin híres mondása.

Terepmunkán a naprágyi temetőben (Liszka József felv. 1980)

226