Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
gyöngébben énekelt, máskor meg igazán szép darabok, régi szokások és szövegek hangoznak fel. (Például a Kossuth-nóta meg Petőfi egyik verse a II. lemez 40-41., parasztcimbalmon előadott száma. Sajnos a „Kedves Minkám el kell válnunk” nem hallható a lemezen. Pedig érzékeny darab! Szerencsére a „Hej, menyecske, menyecske, mért vagy olyan szépecske? Azért vagyok szépecske, mert a szemem kékecske” - a magyar rokokó e bájos példánya - háromszor is hallható. II: 46, 48 és 57). Nyilván valakik kedvelték... A lemezeken is van „névjegyszerű” éneklés, amely csak mintegy bekonferálja a közismert dallamot. Van „műsorba hívó” példa is. A kötet antológiájában ritka, a lemezeken több a „többstrófás” példa. Az előadás pedig a kórusban kifejeződő módtól a szinte magának dúdoló visszaemlékezésig sokféle. A magnetofonfelvételek jó minőségűek voltak, ám nyilván gondos utómunka - főként Németh Istvántól - révén hangoznak fel most tisztán. Egy-két énekes (mint például Pogrányból Szomolányi Andrásné) hangja igen szép, tiszta volt. Szerencsére ő több strófákat énekelt, megkapó stílusban. Magyarázatként megtudjuk, ő is templomi előénekes, majd népi együttesvezető, fesztiválok résztvevője volt, aki le is írta repertoárját. Nyilván ezért magyar irodalmi (pontosabban „magyar népdal-) nyelven” énekelt. Hasonlót állapíthatunk meg pl. a gesztéi Brath Istvánnéról. És persze másokról is. A gazdag dallamanyag ugyan földrajzi eloszlásban hallható, ám korai volna arra gondolni, hogy a második (a keleti) lemezen a több hangszeres darab valódi dialektuskülönbség lenne. Az énekesek egy része a megszokott, helybeli nyelvjárást használja. Ezt azonban a kötet nem érzékelteti elég pontosan, csak elnagyolt fonetikát ad, azt sem következetesen. Pedig éppen az előadás céljaira kialakított zenei és a nyelvi frazeológia érzékeltetheti: mi még az egyéni visszaemlékezés, és mi már a fellépéshez szokott asszonykórus közösre csiszolt stílusa. Önmagának az ember egyszerűsített dialektusban dúdol. A fellépéskor ez általában elszíntelenedik, hogy aztán - különösen manapság - a fesztiválokon egy „hiperkorrekt” formába váltson át. Olykor az egymás után ugyanazoktól hallható dalok (pl. a villő, párosítók) a szóbeli és zenei köznyelv és a nyelvjárás között más-más fokon állnak. Az intonáció is lehet többé vagy kevésbé pontos, máskor a megszokottan egymást túléneklő, színpadra szoktatott, ám (szerencsére!) nem kis százalékban mégis egyszerűbb, természetes. A hangszeres zenét is hasonló módon adják elő: a „repertoár-névjegy” meg az otthoni zenélés megoldásai dominálnak. Tari ritkán szól közbe, adatközlői szavait is ritkán halljuk. Olykor elkelt volna több információ. Pár esetben közölni kellett volna, az egyetlenként feltüntetett énekes mellett még kik énekelnek a háttérben. A két és fél órányi hangzó anyag elemzését Tari Lujza sem adta, mi sem tehetjük. Ő is csak utal a magyar zenetörténeti távlatokra, és biztos vannak ilyen szlovák távlatok is. Erről most nem tudhattunk szólni. Ám más szempontból is érdemes újból végighallgatni a „közelmúltban” készült népzenei felvételeket. Természetes, hogy a gyűjtők mindig arra törekednek, hogy a „legrégibb” réteg nyomára bukkanjanak, hiszen ehhez később már aligha lesz módjuk. Máskor, mint a „magyar katonadalok” vagy „egyházi énekek” esetében nem volt mindig célszerű büszkélkedni ezek beható ismeretével. Az előadók pedig azt szeretik előadni, amit gyakran és sikerrel szoktak. Ezt a folyamatot jól dokumentálja Tari Lujza antológiája. Érdemes lenne egyszer külön is összegeznie az ilyen, a „népzene-szociológia” keretébe tartozó és az énekesek kultúrájának, kommunikációs viszonyai megváltozására vonatkozó élményeit. Ez után tudnánk jobb választ adni a kérdésre: milyen hát a mai szlovákiai magyar népzene? A bemutatott anyag is bizonyítja, még ma is lehet folytatni az ottani magyar népzenekutatást. Folytassák is! És ha a gyűjtők szívesen öltöznek maguk is népviseletbe, és erről fényképet is közölnek, a kötetvásárló közönség érdekében a „kurta szoknyás” falvak felderítését javasolnám! 222
