Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
használásával készült költemény - nem egyenlő a román kolindákkal, hiszen utóbbi a falu világában él, a parasztoké, míg az előbbi elsősorban az értelmiséghez szólt. Ezért aztán jelentéseiknek más-más szintje van, így az értelmezés során sem szabad a kettőt összekeverni. Ezen kívül van három olyan új elem is a bartóki kompozícióban - a csodaszarvas, a híd, a tiszta forrás —, amelyek az eredeti szövegekben nem szerepelnek, s ezáltal is új, önálló művé emelik a Cantata profanái. A kötetben bemutatott és tárgyalt müértelmezések - a zenei elemzésektől a freudi, pszichoanalitikus magyarázatokig - is nagyrészt ezt a három elemet járják körül, illetve állítják a középpontba. Az 1936-ban bemutatott zenemű és a librettó azóta is különféle értelmezések és kritikák kereszttüzében áll, amelyek az átváltozás, a beavatás, a természet és a szabadság kérdéseire irányulnak elsőssorban. A Cantata profanához hasonló értelmezési problémák és kérdések veszik körül az olykor a románok által egyfajta néphimnusznak tekintett Miorita (Bárányka) címen ismert - valójában refolklorizálódott alkotásnak tekinthető - balladát. Ebből Bartók is gyűjtött 9 változatot, Miskolczy azonban nem csak ezért, illetve a zeneszerzőre tett lehetséges hatásai miatt vizsgálja ezeket a szövegeket, hanem a modern mítoszképzés logikájának megismerése céljából is. A „tiszta forrás” motívum Bartók Cantata profanába hatására vált sok tudományágban - egyebek között például a néprajzban és a zenekutatásban is - izgalmas kérdéssé. Az irodalomban már a középkortól adatolható, nálunk elsősorban Balassi Bálint, József Attila és Babits Mihály költészetében kerül elő hangsúlyosan ez a toposz. Bartók tehát ezzel a művével nemcsak a folklórhoz, hanem az európai és magyar irodalmi hagyományokhoz is szorosan kapcsolódik. A román szarvas-kolindák és a Cantata profana - bár egyik sem magyarázza a másikat, és értelmezéseik is különböző síkokon mozognak, mégis - összetartoznak. A költemény pedig Bartók válasza a kor nagy kérdéseire. Miskolczy Ambrus Bartókról és a Cantata profanáról szóló monográfiája teljes egészében a választott mottót igazolja. A szerző - mint az a tekintélyes jegyzetanyag alapján is látható - nem elégedett meg a kapcsolódó témák felületes ismertetésével, hanem mindennek gondosan utánanézett. A magyar mellett a téma német, angol és francia nyelvű irodalmát is felhasználta, kutatott a Bartók Archívumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ezenkívül áttekintette Bartók Béla levelezését, az Országos Széchényi Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattárainak anyagát, valamint a Politikatörténeti Levéltárban Révész Mihály hagyatékát. Széles körű tájékozódása és tájékozottsága érzékelhető a kötet minden lapján, ami néha talán túl részletessé is tette a mellékszálak bemutatását, felgöngyölítését. Egészében véve azonban egy széles érdeklődésre számot tartó, tudományos igényű, mégis olvasmányos müvet vehetünk a kezünkbe, ami pedig, valljuk be, igen ritka! Nebojszki László: A katymári Vodiča. Budapest: Argumentum 2010, 107 p. ISBN 978-963-446-578-2. Uő: Szakrális kisemlékek Katymáron. Budapest: Argumentum 2013, 179 p. ISBN 978-963-446-696-3 Verebélyi Kincső Az elmúlt évtizedekben a néprajzi és honismereti közlemények között jelentős az egy-egy faluhoz vagy térséghez kapcsolódó, szakrális kisemlékekkel, kápolnákkal, templomokkal foglalkozó rövidebb-hosszabb közlemények száma. Az ilyen írások nyilvánvalóan az elődök emlékezetének a fenntartását, az otthoni környezet alapos ismeretét szolgálják, miközben a keresztek, képoszlopok, kis kápolnák állíttatásának mondhatni „személyes” történetük is van, 214
