Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

Könyvismertetések

neteibe is, amit Kristiina Ehin a folklorista tudásával és írónői mesterséggel, valósághűen kitalált és leírt. A könyv ötlete állítólag a későbbi szerkesztőjétől, a Saara Kiadóban dolgozó nagy tapasz­­talatú kézműves tanár és tankönyvírótól, Anu Pinktól származik. Ezúttal az elsődleges célja Kristi Jöeste által kötött kesztyűk könyvbe kötése volt, de nem a szokásos készítési útmuta­tókkal kiegészítve, hanem, mivel inkább művészeti könyvre gondolt, költői szövegeket kívánt a fotók mellé helyezni. Kristi Jöeste (sz. 1977) ma az egyik legismertebb észt kesztyűkötő művész, aki a népmű­vészeti mintákat elemekre szedve, mintegy kesztyűminta-anyanyelvünkön írva alkotja a müveit - ezek egyben művészi alkotások és az észt népművészet példás, egyedi darabjai. Műveltsége szerint pedig egyetemi végzettséggel rendelkező, népviselettel foglalkozó szemi­­otikus, aki jelenleg a Tartui Egyetem Viljandi Kultúrakadémiáján dolgozik a népi textilmű­vészet kutatási téma program vezetőjeként. Kristiina Ehin (sz. 1977) észt író (az egyik legnépszerűbb a saját nemzedékbeli észt köl­tők és prózaírók közt) és folklorista, akit a tudományos kutatásai során különösen sokat fog­lalkoztattak a családi hagyományok, történetek, a régi észt népdalok és bennük tükröződő női sorsok, valamint azoknak a történelemben játszott szerepük. így ideális társszerzője Kristi Jőestének. A kötőtűvel kesztyűkbe mintákkal írt női történetek mellé ő, archívumi anyagra és történelmi valóságra támaszkodva fantáziadúsan szavakkal-betűkkel írt, régi népdalokkal is kiegészített történeteket a régen szinte mindig és mindenhol kötő észt nőkről. így a kesztyűminták és az írott szó által meséli el e könyv az észt nők évszázadokon át tartó történetét. Ami még érdekes a szerzőpárost illetően, akik mindketten már fiatalon az észt művelő­déstörténet jelentős művelői lettek, hogy ugyanabból az észtországi kis Rapla városkából származnak, ugyanabba az iskolába jártak, sőt padtársak is voltak. Évekkel később Tartuban találkoztak, ahol egyikük éppen folklorisztikát tanulva az észt népdalokat, különösen a női sorsokról szóló népdalokat kutatta, a másik pedig szemiotikát tanulva az észt (Kihnu szigeti) népviseleti szoknyák csíkozásáról és színhasználatának jelentéséiről írta meg egyetemi szak­­dolgozatát. A most bemutatásra kerülő könyv születésének idején - szintén véletlenül - Viljandi városban éltek, közel egymáshoz. 2013 őszétől a költőnő újra Tartuban lesz, az alko­tó Írást fog tanítani a Tartui Egyetemen. A könyv három részből áll. Az első rész egymás mellett mutatja be Kristi Jöeste gyönyö­rű kesztyűit, a kötőtűvel és hímzőtűvel írt történeteit, valamint Kristiina Ehin ezekhez a kesz­tyűkhöz írt szépirodalmi szinten megfogalmazott történeteit. Ezek a szövegek a szájhagyo­mány technikáit, stílusát és sztereotípiáit mesterien használva olyanok, mintha a mi nemze­dékünkhöz tartózó régóta ismert kedves asszonyok vagy a mai harminc-negyven évesek nagymamái vagy gyerekkori szomszédasszonyai elbeszélései lennének. Ugyanakkor megis­merhetjük az észt kesztyűk és minták kultúrtörténetét, a minták jelentéseit is, sőt, a nagy tör­ténelem és a kis emberek élettörténetei közötti viszonyokat is. Az észt népművészetben és iparművészetben, egyáltalán a köztudatban sajátos márkává minősült Kristi Jőeste-féle kesz­tyűk, mind a hozzájuk írt irodalmi szövegek nagyon magas esztétikai színvonalon valósultak meg a kötetben, miközben a szó valódi értelmében véve a népszerűsítést szolgálják. Mindez úgy valósulhat meg, hogy a szerzőkön érződik a hagyományosabb néprajztudományon és szemiotikán túli modem gender studies és az oral history hatása is. Észtországban a könyv nagy olvasóközösségnek örvend, ugyanis a kötött mintás gyapjú­kesztyűk ma ugyanúgy, mint régen, hozzátartoznak az észtországi havas telekhez, soha nem mentek ki a divatból. Még a minták (egykori) jelentéseiről való tudás is eleven, nemcsak a múzeumok, hanem sokszor kortársaink is őrzik: valóban élő hagyományról van szó. Ehhez 211

Next

/
Thumbnails
Contents