Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Vas Kinga: Fehérlófia és a mese morfológiája
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom—Komárno Fehérlófía és a mese morfológiája Vas Kinga 1. Bevezetés A mesék vizsgálatával számos tudományág foglalkozik. Petrolay Margit a gyermekirodalom számára tett fontos megfigyelést a mesék formai kritériumai kapcsán. Véleménye szerint a gyerekeket először mindig a mű formai sajátosságai ragadják meg, és csak utána kezd érdeklődni a tartalom iránt (Petrolay 1996). Bruno Bettelheim (Bettelheim 2000) és Marie Louis von Franz (Franz 1992; Franz 1998a; Franz 1998b) a pszichológia nézőpontjából elemzi a meséket. A pszichoanalitikusokkal ellentétben Robert Darnton (Damton 2010) a népmesék történeti összefüggéseit keresi, és úgy gondolja, hogy „a népmesék valójában történeti dokumentumok. Különféle kulturális hagyományban megmártózva, évszázadokon keresztül fejlődtek. Távolról sem az ember belső énjének változatlan működését tükrözik, épp ellenkezőleg: a mentalitások változását mutatják be” (Damton 2010, 27-28). A tündérmesék szerkezetének vizsgálatával foglalkozott az orosz mesekutató Vlagyimir Jakovlevics Propp. Meseelemzésem során a Propp általa javasolt mintát követem, melyet A mese morfológiája című könyvében ismertet (Propp 1975). Ebben a munkájában Propp azt állítja, hogy az általa megvizsgált összes mese ugyanazt a sémát követi. O orosz nemzetiségű lévén orosz meséket vizsgált meg. Állítása felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsivá tett, hogy vajon az orosz meséknél olyan jól alkalmazható séma, vajon beválik-e a magyar népmesekincs elemzésénél is. Dolgozatom célja tehát egy magyar mese elemzése a Propp által bemutatott módszerrel, a hasonlóságok és különbségek megvilágítása, illetve a módszer alkalmazhatóságának bizonyítása, vagy cáfolása. Céljaimat felvázoltam, de mielőtt rátérnék a tényleges munkára, szeretném bemutatni a szöveget, amely elemzésem tárgyát képezi. Választásom a Fehérlófía (AaTFl 301B) című mesére esett, amely Kovács Ágnes szerint „egyike legnépszerűbb meséinknek. Változatai a más típusokban felbukkanó részletektől, reminiszcenciáktól eltekintve meghaladják az 50-et. (...) Népszerűségére jellemző, hogy jóllehet szép, ép változatai sem ponyván, sem iskoláskönyvek vagy meséskönyvek útján nem terjednek. (...) Egész Európában ismert és népszerű redakció, a magyarhoz hasonló erőteljes, gazdag változatok azonban ritkák” (Kovács 1979). Tancz Tünde szintén a mese ősi voltára hívja fel a figyelmet. Tanulmányában olvasható, hogy a „Fehérlófía az egyik legősibb elemeket mutató tündérmesénk, melynek több lejegyzett változata ismert. Típusa a nyugat-ázsiai meseterülethez tartozik, mely a finnugorság és a sokféle türk népek mesetermékeit foglalja magába. Abból az őspogány típusból való, mely a honfoglalás előtti korokból fennmaradva él folklórunkban. Jelképrendszere a pusztai nomád társadalom rendjét tükrözi” (Tancz 2008, 30). 65
