Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
In memoriam
jórészt ennek a fáziskésésnek volt köszönhető, annak, hogy az akkor aktív korúak a szocializmusban dolgoztak ugyan, de a munka fogalmát még nem abban tanulták. Nem kis bátorságra (és nagy szerencsére) volt szükség ahhoz, hogy ezt 1985-ben megfogalmazza, és a korszakot a magyar társadalom parasztosodásának nevezze. Mintegy háromszáz tanulmánya és húsz kötete jelent meg tudományos pályája során, de megszámlálhatatlanul sok kis írást közölt napilapokban, regionális sajtóban. Ez abból is adódott, hogy nem „szobatudós” típus volt. Tántoríthatatlanul hitt abban, hogy az emberi konfliktusokból, kulturális különbségekből adódó feszültséget a néprajz eredményei oldani tudják. Barátságos természete, társaság-igénye valósággal megkívánta a sok-sok „terepen”, gyűjtéssel töltött időt. Ugyanez a vonása magyarázza, hogy gyűjtőútjai során egyre szaporodtak barátai, mindenki visszavárta, akivel csak egyszer is beszélgetett. Múzeumi munkájának a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteményi egységei a legközvetlenebb lenyomatai. Tanárként a debreceni egyetemi órái mellett a jászberényi főiskolán is évtizedekig tanított. Kevesekre jellemző az a jóindulatú tanári magatartás, amivel tanítványai és kollégái útját egyengette, pályáját szemmel tartotta. Többször is megtette, hogy ha hallgatója a vizsgán nem tudott megszólalni, feltette neki a vízválasztó kérdést.- Mondjon egy átlátszó fémet!- ????- Igen, egy fémet, ami valóban fém, mégis átlátszik.- ???? ???? Mielőtt a vizsgázó kővé vált volna, elárulta:- Drótkerítés. Ha ez sem segített, megkérte a vizsgázót, nézzen bele egy pillanatra a jegyzetébe. Tudta, hogy felelet abból csak akkor lesz, ha az illető valóban felkészült, ha tényleg csak az ijedtségtől nem tud válaszolni, hiszen egy pillanat alatt nem lehet megtanulni néhány mondatot sem. Ezzel a segítő jóindulattal kísérte tanítványai pályáját a későbbiekben is. Sok-sok muzeológus, kutató és tanár kollégája köszönheti neki (saját maga mellett) eredményeit, sikereit. Látta, észrevette a hiányosságokat is, de elsősorban az írásokba fektetett munkára koncentrált, nem keresett mindenáron hibát. Azon kevesek közé tartozott, aki ha tanúja volt annak, hogy valakit méltatlan támadás ért, szót emelt mellette, nem rejtette véka alá a véleményét. Mintegy két hónappal 73. születésnapja előtt hunyt el. Talán - mint O Györffy halálának évében - akkor is született valaki, aki szellemiségével azonosulva, eredményeit értve az övéhez hasonló életművet alkot majd. Gecse Annabella 265
