Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Krónika
Soňa Švecová magyar kitüntetése Lukács László Soňa Švecová (Foto: Jan Hodek, 2012) A Pro Cultura Hungarica díj a magyar kultúra értékeinek külföldi megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgároknak adományozható. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki Soňa Švecová Prágában élő szlovák etnográfust. Soňa Švecová 1929. március 3-án született az egykori Trencsén megyei Máriatölgyesen (Dubnica nad Váhom). Az iparművészeti középiskola elvégzése után néprajzot tanult 1951-től a pozsonyi, a budapesti és a prágai egyetemen. 1956-1987 között a prágai Károly Egyetem néprajzi tanszékén tanított. 1989-ben a bársonyos forradalom idején a hallgatók kérésére reaktiválták, így az 1990-es években ismét taníthatott. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen az 1952/53-as tanévben Andrásfalvy Bertalan, Hofer Tamás diáktársaként Tálasi István professzor egyik legkedvesebb tanítványa volt. Tálasi István szemlélete, kutatási elvei, módszerei egész pályáján elkísérték Soňa Švecovát. A terepi gyűjtést levéltári anyaggal, történeti-, jogi- és nyelvészeti adatokkal egészítette ki, hitelesítette. Változatos témái igen sokoldalú kutatóként mutatják be: foglalkozott a népi építészettel, társadalomnéprajzi kérdésekkel (család, rokonság). Figyelemre méltóak a felvidéki irtásföldi, hegyi tanyai településekről készült munkái: Kopanicové sídla a dedina [Irtásföldi települések és falvak], Praha, 1975; Lazy v 19. a 20. storočí [Hegyi tanyák a XIX. és XX. században], Praha, 1984. Részt vett a Hont megyei monografikus kutatásban, ahol szintén a hegyi tanyákkal foglalkozott: Lazy a lazníci [Hegyi tanyák és gazdáik]. In Hont. Tradície ľudovej kultúry. Szerk.: Ján Botík. Martin 1988, 392—425. Kandidátusi értekezését Társadalmi csoportok Csicsmányban címmel védte meg 1966-ban, amely később nyomtatásban is megjelent: Príbuzenské vzťahy v Čičmanoch a postavenie ženy v rodine. Slovenský národopis 15 (1967), 321-385. Sokat foglalkozott Szlovákia néprajzi csoportjaival, amelyek rendszerezését, leírását vezetésével végezték el, jelentették meg: Ethnografické skupiny na Slovensku [Néprajzi csoportok Szlovákiában]. Národopisné informácie 2, 1988. Marta Botíkovával, Kornélia Jakubíkovával együtt könyvet írt a szlovák családról: Tradície slovenskej rodiny [A szlovák család hagyományai]. Bratislava 1997. Budapesti egyetemi tanulmányai során megszerzett színvonalas magyar nyelvtudását pályája során mindvégig igen sokoldalúan hasznositotta. Magyar szerzők (pl. Gunda Béla, Katona Imre, Fél Edit, Csilléry Klára, Hofer Tamás, Hoffmann Tamás, Barabás Jenő, Kosa László, Szemerkényi Ágnes, Filep Antal, Bárth János, Balogh István, Manga János, Takács Lajos, Krupa András, Tárkány Szűcs Ernő, Tálasi István, Paládi-Kovács Attila és mások) néprajzi könyveit rendszeresen ismertette a cseh és a szlovák szakmai folyóiratokban. Ugyanakkor cseh és szlovák néprajzi könyvekről számos recenziója jelent meg magyarul az 257
