Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Könyvismertetések

is lehet. A következő szakaszban az adott mese vizuális megfogalmazásait tekinti át (könyvillusztráció, karikatúra-téma, filmfeldolgozás, köztéri szobor stb.), majd végezetül a legfrissebb áttekintő, irodalmi hivatkozásokkal továbbvezető irodalom összeállítása zárja a sort.

Hogy érzékelni tudjuk a különbségeket (és azonosságokat) vegyünk egy viszonylag közismert mesét (A halászról és az ő feleségéről', KHM-19), s nézzük meg, mi tudható meg róla a Grimm fivérek által írott kommentárból, majd a Bolte-Polívka-féle kiadványból, s végül a most szóban forgó Uther-kötetből:

1. A Grimm fivérek tollából származó jegyzetből megtudjuk, hogy a pomerániai (északnémet) nyelvjárásban lejegyzett szöveget27 egy hamburgi festőművésztől, könyvillusztrátortól, Philipp Otto Rungestől kapták Achim von Amim közvetítésével 1809-ben. A KHM első kiadását (1812) megelőzően a szöveget maga Runges is közreadta. Ezt követően hangsúlyozzák, hogy Hessenben is népszerű szövegről van szó, noha meglehetősen töredékes változatait sikerült csak megtalálni. Ezeknek egy szüzsé-szerű vázlatát is adják, majd további nyomtatott variánsokra is figyelmeztetnek: egy, a Justinus Kemer verses almanachjában, 1812-ben megjelent, vélhetően dél-német eredetre visszavezethető, versben megformált variánsra, illetve a névrokon, Albert Ludewig Grimm Gyermekmesék28 című, vegyes tartalmú gyűjteményében szereplő prózai változatra. Itt némi csúsztatással az 1817-es, második kiadásra hivatkoznak. A továbbiakban az Ezeregy éjszaka és egy finn népmese hasonló nyitószakaszára utalnak, illetve a tágabb értelemben vett téma (a férjet egyre magasabb igények felé hajszoló feleség) világirodalmi párhuzamaira figyelmeztetnek.29

2. Johannes Bolté és Jirí Polívka jegyzete ugyanarra az eredeti forrásra utal (Philipp Otto Runges), miközben azt is megtudjuk belőle, hogy gyakorlatilag egy időben, legalábbis formailag ugyanabban az esztendőben jelent meg Runges eredeti szövege Johann Gustav Büsching mese-, monda- és legendagyűjteményében, illetve a KHM első kiadásában. Utóbbiban viszont a berlini kiadó, Georg Reimer kérésére többrendbeli változtatásokkal. Miután Runges testvére, Dániel a festő halála (1810) után annak műveinek gyűjteményes kiadását megjelentette (1840), benne a szóban forgó mese jórészt eredeti, noha nem teljesen a hamburgi dialektusnak megfelelő változatával, a KHM további kiadásaiba már ez a variáns került. Bolté és Polívka itt viszont közli az eredeti, a Büsching-féle gyűjteményben megjelent szövegformát is. A továbbiakban a Kerner-féle és az Albert Ludewig Grimm-féle variánsokat is megemlítik, azzal, hogy utóbbi esetében ők már az első, 1809-es kiadásra hivatkoznak, viszont hozzáteszik, ez egészében véve jóval silányabb (ezt én nem állítanám, de lelkűk rajta). Ezt követően bő négy oldalon keresztül a mese akkor ismert további, a német nyelvterületről származó, majd egyéb, eurázsiai (dán, svéd, izlandi, francia, olasz, román, horvát, szlovén, orosz, fehérorosz, litván, lett, észt, finn, tatár, török, indiai stb.) változatainak közléseit sorakoztatják fel, míg végül az egész problémakör kultúrtörténeti és világirodalmi vonatkozásaira is kitérnek.30

27 A magyar fordításból persze nem derül ki, hogy a zömében irodalmi német nyelven közölt KHM mesékkel ellentétben ez szöveg (s rajta kívül mindössze néhány) az eredeti kiadásokban dialektusban olvasható.

28 Grimm, Albert Ludewig: Kindermärchen. Heidelberg 1809. Az eredeti kiadást nem láttam, egy kissé obskúrusnak tűnő újabb, úgy tűnik az első kiadás alapján készült edíciót forgattam. Vö. Grimm, Albert Ludewig: Kindermärchen. Hamburg: Tredition Classics é.n. [2012]

29 Kinder- und Hausmärchen, gesammelt durch die Brüder Grimm. Dritter Band. Göttingen: Dieterich 18563, 28-29. p.

30 Boite, Johannes-Polivka, Georg: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm 1. Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung 1913, 138-148. p.

223