Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Könyvismertetések

árujegyzéke például latin, magyar, horvát, német és szlovák nyelvű nyomtatványokat kínál.717 oldalon (a másfélszázat meghaladó) latin, több mint 6 oldalon (csaknem száz) magyar, majd négy horvát, 11 oldalon (közel másfélszáz) német, s végül nagyjából harminc szlovák nyelvű kiadványt tartalmaz. Ezek vegyesen vallásos és világi témájúak. Csak néhány olyan példa, amely a történeti és összehasonlitó folklorisztika fontos forrásának tekinthető: Argirus Históriája; Salamon Királynak Markalffal való tréfa beszédek stb. A szakolcai Škamicl (más Írásmóddal: Skamitzl) család nyomdájában (ahonnan a most szóban forgó gyűjtemény jelentés hányada is származik), nyilvánvalóan szintén nem csak szlovák és cseh nyelvű kiadványok készültek. Érdemes itt Ipolyi Amoldnak a szakolcai nyomdára vonatkozó néhány sorát idézni: „Szakolcza tudományos múltjának, miután régi gymnasiumát is napjainkban elvesztette, s épen csak most, fölajánlott 50,000 forintnyi tekintélyes összeggel szervezi az újat - egyik emléke még a régi, atyáról fiúra szállott Skamitzl családféle könyvnyomdája. Igaz, a hazában alig tudni felőle valamit, és újabb statistikáink sem tudták még akkor, mikor mondották, hogy mennyit mondanak azzal: hogy ,csak imádságos könyveket, kalendáriumokat és népiratokat ad ki tót nyelven4 Jelenben már azt is jobban érezzük, mi tesz az, a népnek milliónyi példányban folytonos, kizárólagos olvasmányt nyújtani: mit a szakolczai nyomda hazánk szláv lakosai nagy részének hosszú idő óta szakadatlanul és majdnem egyedül is szolgáltat. Mily roppant tér itt is, csak volna erő, mely felhasználni tudná! Mi azonban most az egyszer nem azért léptünk bele; szándékunk csupán egy kis razzia volt gyűjteményünk számára. S mondhatom, meglehetős nagy batyu amolyan Stilfirid, Brunzwick, meg tót Zöld Marczi és Angyal Bandi, Rityir és Kisértet stb. mesés regés népkönyvet vagy magyarán mondva, ponyvairodalmi holmit szedtünk öszsze. A jó olvasó talán elmosolyodik sajátságos passiónkon. Mosolyognánk bizony mi, még pedig mily hálásan, ha a vidék nyomdája e féle magyar ponyvairodalmi öszszes termékei megküldésével megvigasztalna és megtisztelne bennünket. Mert ki sem hinné, a ki hozzánk hasonlón nem tapasztalta, mily, majdnem legyőzhetetlen, nehézségekkel jár a leggondosabb gyűjtőre nézve nép- és ponyvairodalmi kiadásaink összes és teljes megszerzése. Pedig addig, mig ezt öszve nem szerezzük, vajmi nehéz, érdekes nemzeti népirodalmi történelmünk ezen sajátságos fejezetéről szólani. Legyenek tehát fúttában erre is figyelmeztetve azok, kiknek a tárgy kezök irányában áll; s a ki nem veszi tréfára, küldje meg ezután e lapok szerkesztőségéhez az Utiképek Írója számára gyűjtését, kinek háláját eleve escomptirozhatja.“8

Maga a gyűjtemény két nagyobb egységre, a vallási és világi énekek csoportjára tagolódik. Ezeken belül különböztetnek meg a szerzők, alapvetően Soňa Burlasová ballada-tipologizálási elveit követve9, további tizenegy, illetve tíz alcsoportot, amelyek további alegysé-7 Catalogus librorum, qui apud Joannem Michaelem Länderer typographum posoniensem, penem protam piscatoriam addito pretin proximo vénales prostant. Verzeichniß derer Bücher, Welche in Preßburg naechts dem Fischer-Thor bey Johann Michael Länderer, Buchdruckern, um beygesetzten naechst- und billigsten Preis zu bekommen sind. 1770 (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest: 630.594). 19. század közepi jegyzéket közöl Kom Fülöp pozsonyi könyvkereskedő kétnyelvű (német és magyar) jegyzéke: Erstes Verzeichniß älterer und neuer Bücher (...) welche um außerordentlich billige Preisse bei Philipp Korn, Buchhändler am könig. Schloßgrund in Preßburg zu haben sind. Első Jegyzéke ó és újabb (...) Könyveknek, mellyek rendkívül olcsó áron kaphatók Korn Fülöp, könyvkereskedőnél a királyi váralyán Pozsonyban (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest: 36.767).

8 Ipolyi Arnold: Fehérhegységi utiképek. Második rész. Lefelé Szakolczától Dévényig IV. Vasárnapi Újság 7, 1860/12, 138-139. p. Nem is mellesleg, Ipolyi a témával olyannyira foglalkozott, hogy a mosonmagyaróvári nyomdásznak, Czéh Sándornak maga is küldött (ponyva)kiadásra népmeséket. Vö. Prokopp Gyula: Ipolyi Arnold népirat-gyűjtése. Magyar Könyvszemle 89 (1973), 387-389. p. Lásd továbbá: Ipoly Arnold: Vizsgálatok a régi magyar népkönyvek felett. Uj Magyar Muzeum 5 (1855), 261-303. p.

9 Burlasová, Soňa: Katalóg slovenských naratívnych piesní /-///. Bratislava: Veda Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied 1998 /Etnologické štúdie 2-4./

204