Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom Komúnu) Botík, Ján: Dolnozemskí Slováci. Tri storočia vysťahovaleckých osudov, spôsobu života a identity Slovákov v Maďarsku, Rumunsku, Srbsku a Bulharsku. Nadlak: Vydavateľstvo Ivan Krasko 2011, 335. p. ISBN 978-973-107-067-4 Liszka József Ján Botík, akiről - ha életművét egy polcon felsorakoztatnánk - kézzel foghatóan bizonyosodna be, hogy voltaképpen megírta a szlovákok néprajza mellett a kárpát-medencei népek etnikai történetét: részkérdésekbe menően és összefoglalóan egyaránt1, legutóbbi kötetében a Szlovákia területén kívül, (Dél)-Kelet-Közép-Európában élő szlovákok néprajzáról szóló írásait gyűjtötte egybe2. Maguknak az írásoknak a zöme (talán kettő, a kilencvenes években keletkezett dolgozatot leszámítva) a harmadik évzred elején készült. Az összesen tizennyolc tanulmány, konferencielőadás, könyvismertetés három, nagyjából körülírható, noha összefoglaló címmel nem ellátott temetikai blokkban kerül most az olvasó elé. Az első egységbe az elméleti-módszertani jellegű, terminológiai kérdéseket is feszegető, áttekintő írások kerültek. Ezekben fogalmazza meg Ján Botík azt a tételét, miszerint - a korábbi irodalomban sokszor felbukkanó nézettel ellentlétben - a Szlovákia határain kívül élő szlovákok nem tekinthetőek sem kulturálisan, sem nyelvileg, sem az identitásukat tekintve egységesnek. Két nagy csoportjukat különbözteti meg: a Nyugat-Európába és a tengerentúlra, illetve (főleg a török kiűzése után) az Alföldre és a Balkán felé kivándoroltakra. Az első csoport a szó szoros értelmében vett valódi kivándorlás volt, míg az utóbbi zömében belső, az akkori Magyarország keretei között lezajlott lakhelycsere. Utóbbiakat mondja ma a szlovák kutatás dolnozemskí Slováci-nak, noha Botík felteszi a kérdést, használható-e még ez a kifejezés erre a rendkívül sokrétű, egymástól nagyon is különböző csoportok összefoglaló neveként. A német nyelvsziget-néprajz egyik sarakalatos megállapítását átvéve a külföldi szlovákok kultúráját Botík három elemből megalkotottnak fogja fel: az egykori hazából magukkal hozott kulturális elemek halmaza (ezt mondta a német nyelvszigetkutatás Altgutnak), az új környezet kultúrájából átvett elemek halmaza (Lehngut) és az új hazában, az elmúlt egy-két évszázad alatt belső fejlődés során kialakult kulturális elemek halmaza (Neugut). Teljesen világos, hogy ezeknek a szlovák csoportoknak a kultúrája nem lehet egységes, hiszen eleve a mai Szlovákia más-más területeiről érkeztek (más természeti környezet, más társadalmi, vallási, interetnikus viszonyok, más dialektus stb.), más-más helyeken tele-1 Ha afölött, hogy oroszlánrészt vállalt Szlovákia néprajzi enciklopédiája szervezésében-szerkesztésében, ha az általa szerkesztett számos, megkerülhetetlen (!) tanulmány- és konferenciakötet fölött most nagyvonalúan át is siklunk, néhány, önállóan jegyzett munkáját mindenképpen meg kell itt említeni: Tam zložili aj svoje kosti. Kultúrnohistorické hodnoty náhrobných pomníkov zahraničných Slovákov. Bratislava: Lúč 1999; Slovenskí Chorváti. Etnokultúrny vývin z pohľadu spoločenskovedných poznatkov. Bratislava: Lúč 2001; Slováci v argentínskom Chacu. Historický a etnokultúrny vývin pestovateľov bavlny. Bratislava: Lúč 2002; Vyšná a Nižná Boca. Vlastivedná monografia. Bratislava: Lúč 2004; Etnická história Slovenska. K problematike etnicity, etnickej identity, multietnického Slovenska a zahraničných Slovákov. Bratislava: Lúč 2007 stb. 2 A dolnozemskí Slováci megjelölést elég nehéz magyarul, nem körülírva visszaadni. Szó szerinti fordításban alföldi szlovákokat jelentene, de a szlovák kifejezésben ennél több van: minden olyan területet jelöl, amely a mai Szlovákiához viszonyítva délebbre, lejjebb van. így kerülhettek a kötetbe írások, mondjuk a bulgáriai szlovákokról is. Akik közül, mellesleg Ján Botík is származik. 199 199
