Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai

4. kép: Sztapár, a régi kápolna (Silling István felv. 2012)

A szentkúti kápolnácskát a Nagyboldogasszony tiszteletére építették, s évközben ritkán tartanak itt misét. Pünkösd hétfőjén nyitják ki, majd a pravoszláv Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 28.) zárják be a szentkúti kápolnákat. Az ünnepre ide látogatók első dolga a nagyobbik kápolna előtt vékony, sárga viaszgyertyákat vásárolni, s azokkal előbb a régi kápolnába mennek, hogy meggyújtsák őket. Ott imádkoznak, a nemrég elhunytakért hangosan sírnak. Innen a nagyobbik, már-már kisebb templomnyi kápolnába mennek, ahol a szentmisét tartják. Ezt az utóbbi kápolnát 1864-ben építtette Sztapár község Georgije Brankovié pravoszláv érsek engedélyével, s a kisebb kápolnától mintegy 30 méterre, annál magasabb, azaz a part legmagasabb pontján épült téglából, gótikus ablakokkal. Tornya is van, rajta ablakok, benne harang. A kápolnának egyszerű ikonosztázionja van, inkább csak az oltárkapu a lényeg rajta, ahonnan a pópa a hívők közé kiléphet. Ezt az ikonfalat valószínűleg a régi kápolnából hozták át. Ebben a kápolnában értékes üvegikonképek voltak, az ismert zombori és sztapári naiv üvegikonfestő iskola szép darabjai. Mára ezeket elővigyázatosságból bevitték a falu templomába vagy a zombori Városi Múzeumba. Ezek az ikonok, a hagyomány szerint, fogadalomból kerültek ide, vagy pedig a család a régi, megkopott ikonképet újra cserélte, s a régit a kápolnának ajándékozta, illetve él olyan hagyomány is, hogy az utódok nélkül kimúlt család házi védőszentjének ikonját a szentkúti kápolnában helyezték el.

193