Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai
Mindezek után már csak a 20. század második felében történt feljegyzéseket említhetem erről a legrégebbi bácskai kápolnáról, amelyet a kései gótika korából valónak tartanak, azaz a 15. század végéről, illetve a 16. század elejéről. Az építmény felújítását 1817-ben végezték el. A kápolna egyhajós, 13,27 m hosszú, 5,68 m széles, a hagyománynak megfelelően keletnyugati tájolású. A kápolna és az 1812-ben hozzáépült sekrestye is 1868 óta cseréppel fedett nyeregtetős építmény, míg a homlokzat fölé emelt fából készült huszártomyot bádogtető fedi, amelynek csúcsa gömbben végződik, s rajta egy fémből készült kereszt látható. A toronyban két harang lakott. A kápolna mindkét oldaláról és a homlokzati részén is összesen öt gótikus támpillér áll, a szentély mellett az északi oldalán van a sekrestye, amely külön is nyitható, s ezen az oldalán a másik ajtón a karzatra, az orgonához lehet jutni. A kápolnának csak a déli oldalon van két nagyobb ablaka, valamint egy nagyon kicsi ugyanazon az oldalon, amely a karzatot világosíthatja. Az egyszerű, újabb főbejárat fölött két sorban három-három ablak található egymás mellett: egy a homlokzaton, egy az oromzaton. Az alsók félköríves végződésű ablaknyílásúak, míg a felső ablakokon a gótika mintáit követő csúcsíves ablaknyílások. Ma már csak egy deszkából készített, barokkos oltár van benne. Az oltár fölött Remete Szent Antal képe 1850-ből, mások szerint 1870-ből való és a zombori Wilhelm Hennel kereskedő ajándéka. A falakon egy Páduai Szent Antal-kép s egy Immaculata-szobor. A kápolnában a két tölgyfaoszlop által tartott karzaton 1864. óta Katarina Lipovčevič ajándékaként áll az orgona. 2012. június 8-ai látogatásomkor láthattam, hogy a kápolna tetőzete annyira megrongálódott, hogy a beázásoktól már a mennyezet is átszakadt néhány helyen. Benne a misézés életveszélyes. Ezért is tartják az évi egyetlen, horvát nyelvű szentmisét a kápolna előtt, amelyre mintegy 200 sokác hívő érkezik Bácsból és a szomszédos Vajszkáról. A kápolna előtt egykor állt fakeresztet a kápolna pénztárából állíttatták (Balogh 1867, 34), majd 1885-ben kőkeresztre cserélték, rajta öntöttvas korpusz és a keresztszár tövében golgotái Mária-ábrázolás ugyancsak öntöttvasból. A megfeszített Krisztus teste és az édesanya alakja ezüst színűre festve. A kereszten csupán a talapzat a régi, azaz a többi rész már újítás eredménye. A kápolnát, amely Bács városától mintegy 6-7 km-re található egy államilag védett vadászterület közepén, sűrű erdő veszi körül: előtte hatalmas hársfa, illetve akácfák, szilfák, nyárfák, kőrisfák környékezik, az erdő magas aljnövényzetét csak a kápolnához vezető úton és a kápolna körül irtják, hogy a zarándokok megközelíthessék a kápolnát, s a szentmisét ott meghallgathassák minden pünkösdhétfőn. A Kalocsán hajdan megjelent Bunjevačke i Šokačke Novine 1870. június 28-ai, 16. száma is közli, Baloghot másolva, hogy ez a terület gróf Batthyány József érsek és Bács-Bodrog (sic!) vármegyei főispán kedvelt pihenőhelye volt, ahol 1763. július 19-én bérmálta a helyi és környékbeli hívőket. Ezzel a bácsi szentéllyel egy új típusát különböztethetjük meg a kápolnáknak, az erdei kápolnát; funkcióját tekintve, Lantosné Imre Mária szerint, védőszenti kápolnának kell tartanunk (Lantosné 1998, 124), bár a legendája fogadalmi kápolnaként emlegeti. Jelenleg a legmagasabb állami védelem alatt áll ez a kápolna mint a Vajdaság legrégebbi szakrális építménye, de elmondható, hogy ez egyáltalán nem látszik meg rajta, s bizony, sokkal több odafigyelést érdemelne.1 1 Ezúton is köszönöm Josip Štefkovié bácsi plébános úrnak a kutatás során nyújtott szíves segítségnyújtását. 187
