Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy
vonalú labirintustáncokat, melyek főleg a temetői és lakodalmi táncokban maradtak fenn. Számunkra azonban az egyházi ünnepekhez köthető, s a templom előtti téren, temetőben táncolt, rejtetten máig élő táncok a fontosak. Leopold Schmidt ennek a labirintus-hagyományt őrző táncnak a beemelésével érvel amellett, hogy a boldogasszonyi kálváriahegy spirális kialakítása ennek a régi hagyománynak az átértelmezett megőrzése. Ő az Alsó-karintiai Zaplaš zarándokhely temploma előtt táncolt kígyóvonalú rituálét írja le (Schmidt 1957, 190). Tüskés Gábor a barokk kori búcsújárásról kiadott monográfiájában ír a kisboldogasszonyi búcsújáróhelyhez köthető körtáncról, melyet pünkösdhétfőn jártak, a hely eredetlegendájához kapcsolódó jelentéstöbblettel. Bálint Sándor a húsvéti időszakhoz kapcsolódóan húsvéthétfőhöz kötődő kör- és buzogányos táncokról számol be, melyek az adatok szerint főleg németsváb-szász nemzetiségűekhez köthetők. Ezekbe a szokásokba már rengeteg profán elem is keveredik, még ha a feljegyzések szerint Bolyban a Kálváriánál kezdődik a mulatság, Brassóban pedig „az alsótemplom előtti téren, az úgynevezett porondon”, egyházi elöljárók részvételével.36 Búcsújáróhelyekhez, különösen Boldogasszonyhoz köthető hasonló szokásokról nem találtam további utalást, de a külső szakrális terekben a táncolás folyamatos jelenlétére közvetett adatok is szolgálnak.37 Leopold Schmidt a kálváriahegy spirális vonalvezetésében egy ilyen templom előtti porondod lát, melyet a ferencesek tisztán vallási rendeltetéssel ruháztak fel, a Jeruzsálemszimbolika középkori hagyományát felelevenítve. Összegzés A boldogasszonyi kálváriahegyről fennmaradt további ábrázolások nem nyújtanak segítséget a dolgozat elején feltett kérdések megválaszolásához. A Gmasz-krónikában reprodukált 1830 körüli énekeskönyv címlapja elnagyolt, sematikus, a búcsúképek toposzát átvevő, de a helyszíni ismereteket nélkülöző kép (Gmasz 1988, 76). A Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsúhelyekről című adattárban a látképeket mutató boldogasszonyi példák közül a 27-es (1760 k.) és 31-es (1766.) tételszámon közölt szentképeken nem jelenik meg a kálvária. Az 1800 táján készült 34-es számú színezett rézmetszet - igen rossz reprodukció - az énekeskönyv stilizáltságához hasonló. A kálváriát aránytalanul magas, négyszintes hegynek mutatja. A dolgozatban ismertetett források, ábrázolások, felvázolt összefüggések nyomán csak annyi állapítható meg, hogy a ma végigjárható kálváriaépítményt megelőzte egy korábbi, a ferencesek által kálváriahegynek kialakított forma - a Lerch-féle metszet kálváriájáról nem tudhatjuk biztosan, hogy a török előtti korszakról vagy a dúlás utáni újjáépítések állapotáról tudósít. Ha a rézmetszet az általam feltételezett céllal készült, akkor még az 1683-as rombolás előtti időkről tanúskodik. Ezt erősíi meg Erika Brunner-Hanimerl is, aki 1671-1674 közé teszi a kálváriahegy építését, a Lerch metszet és a korszakra jellemző ferencesrendi kolostorépítkezések alapján.38 36 Bálint 2004, Húsvét másnapja fejezet, http://mek.oszk.hu/04600/04645/html/khp0020.html 37 „A temetőben, templomban, tehát beszentelt helyeken való tánc legkorábbi emlékét az 1279. évi budai zsinat tiltó rendelkezéseiben találhatjuk, mely szerint „... a papság ne tűrje, hogy a nép a temetőkertben vagy magában a templomban táncra kerekedjék...” (Felföldi-Pesovár 1997, 75). 38 Erika Brunner-Hammerl: Die Wallfahrtskirche und der Kalvarienberg von Frauenkirchen (Universität Wien, 2007) címmel írt diplomamunkáját nem sikerült elolvasnom, viszont felvettem vele a kapcsolatot, s levélben írta meg fent hivatkozott véleményét. 117
