Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Könyvismertetések

az adott ország kutatóit aktuálisan foglalkoztató problémaköröket reprezentáló esettanulmá­nyok formájában. A dolgozatok szerzői egyrészt az éppen szóban forgó térségből, valamint a térség iránt érdeklődő német kutatók közül kerülnek ki. A sort Csehország nyitja (Jahrbuch für Europäische Ethnologie 4-2009), amelynek szer­kesztője Dániel Drascek, a Regensburgi Egyetem Összehasonlító Kultúratudományi Tanszék (Lehrstuhl für Vergleichende Kulturwissenschaft) professzora. A szerkesztő rövid bevezető­jében a cseh néprajz fejlődési útját vázolja a „národopis”-tól az „európai etnológiá”-ig, miközben a tudományszak cseh- és morvaországi tudományos intézményrendszerét (kutató­­intézetek, egyetemi tanszékek, múzeumok, publikációs fómmok) is bemutatja. Maga a kötet három nagyobb egységre tagolódik. Nincs itt arra tér, hogy tételesen az összes tanulmányt fel­soroljam (s pláne, akár csak távirati stílusban is bemutassam), ezért inkább szemezgetve, néhány (persze önkényesen) kiemelt témával foglalkozom. Az első blokkban (A nemzeti iden­titás kérdései és az átalakulás folyamatai) Tobis Weger a régi és új németországi Csehország­­képről, a sztereotípiák tartósságáról beszél. Petr Lozoviuk a csehországi népi kultúrák (érte­lemszerűen elsősorban a csehek és a németek népi kultúrájáról van szó) és azok etnikai értel­mezése körüli vitákról értekezik. Lozoviuk ezt a kérdést (némileg más összefüggésekben) külön monográfiában is tárgyalta12, példaszerűen bemutatva azt a 19-20. századi közép-euró­pai szellemi légkört, amelyben a nemzettéválás folyamatát az éppen akkor alakuló néprajz miként befolyásolta, illetve magára a tudományszakra hogyan nyomta rá a bélyegét a nem­zeti öntudatosodás ideológiája. A következő tematikus blokk (Hétköznapi és ünnepi kultúrák) tanulmányai közül Elisabeth Fendi „projektvázlatát“ emelem ki, amely az Eger vidék (Cheb) német viseletének 20. század eleji átpolitizálódási folyamataival foglalkozik. A freiburgi Johannes-Künzig- Institut szervezeti keretei között megvalósuló kutatás azt vizsgálja, hogy miként lett a koráb­ban inkább a környék fürdővendégei egzotikumok iránti vágya kielégítését szolgáló (és a helybélieknek pénzt hozó!), részben mesterségesen kialakított helyi viseletből az etnikai (és politikai) hovatartozást is kifejező nemzeti jelkép. Martina Pavlicová és Lucie Uhlíková a reálszocializmus időszaka csehországi folklórmozgalmaival (nyilván a neofolklorizmus meg­nyilvánulásait kell ez alatt érteni) foglalkozik. Az áttekintés már a rendkívül szoros szlová­kiai párhuzamok okán is tanulságos lehet számunkra. A harmadik tematikus egység (Határátlépések) tanulmányai a cseh és német gazdasági, kulturális kapcsolatokba enged bepillantást a 18. századtól egészen napjainkig. Egy Cseh­­erdőbeli idős nő visszaemlékezésein keresztül Bianca Wildfeuer, egyszersmind az élettörté­net, az oral history módszereinek előnyeire és korlátáira is rávilágítva az illegális határátlé­pések természetrajzát adja. Ugyancsak az emlékezés, az élettörténet, ha úgy tetszik az oral history kategóriájába tartozik Marketa Spiritova tanulmányának forrásanyaga. A szerző a „prágai tavasz” és a rendszerváltás közti időszak értelmiségi életstratégiáit kísérli meg felfej­teni visszaemlékezések segítségével. A következő kötet (Jahrbuch für Europäische Ethnologie 5-2010) vendégországa Itália, szerkesztője pedig Angela Treiber, az Eichstätt-Ingolstadti Katolikus Egyetem Európai Etnológia/Néprajz Tanszékének professzora. Az előzőhöz hasonlóan, ez az összeállítás is a szerkesztő áttekintésével indul, amelyben Angele Treiber az itáliai néprajz elméleti-módszer­tani fejlődését rajzolja meg a kezdetektől napjainkig. 12 Lozoviuk, Petr: Interethnik im Wissenschaftsprozess. Deutschsprachige Volkskunde in Böhmen und ihre gesells­chaftliche Auswirkungen. Leipzig: Leipziger Universitätsverlag 2008. 311

Next

/
Thumbnails
Contents