Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A "tiszta forrástól" a "haladó hagyományokon" át a konstruált népi-nemzeti hagyományig. A szlovákiai magyarok példája 1948-tól napjainkig
nyelvtörvény fából faragott gyászszobrát is. Megjegyzem, hogy a fenti és a hasonló kezdeményezések általában élvezik a szlovákiai magyar politikai képviselet támogatását, Attila szobrát például az abban az időben a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesi posztját betöltő Csáky Pál leplezte le. A fából készült emlékjelek és szobrok egyre közkedveltebbek, ennek az anyagnak használatát a takarékosságon túl elsősorban a népihez, a természetközeiben élő honfoglaláskori (vagy korábbi) ősökhöz kötődés kifejezésének tendenciája vezérli. Az 1989-es rendszerváltást követően az egyház képviselői is fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapnak a rendezvényeken. Az emlékműveket, szobrokat, illetve kopjafákat szinte minden alkalommal valamelyik felekezet papja, vagy papjai áldják, illetve szentelik fel, s nagyon sok rendezvény része a mise vagy istentisztelet - gyakran ökumenikus is. Az zselizi Népművészeti Fesztiválnak első alkalommal 2007-ben már része volt egy ökumenikus istentisztelet a katolikus templomban, s amint már említettem, 2009-ben első alkalommal már a gombaszögi kulturális ünnepélynek is. Az utóbbi években a népi, a pogány, a szent, az „ősmagyar”, valamint keresztény elemek eléggé bizarr párosítását, keveredését figyelhetjük meg, lényegében egyféle nemzetvallás kialakulásának lehettünk, lehetünk tanúi. A sumér elmélet mellett az ún. szent korona tan is egyre népszerűbb. Egy szlovákiai magyar közíró és szerkesztő, költő a megvert nyitrai diáklányért, Maiina Hedvigért54 írt, a Csemadok havilapjában megjelent imájába ezt is beépítette: ...Kedves Szent Koronánk, köszönjük, hogy itt vagy velünk és jelezd az egyetlen helyes irányt. Kérünk, erősítsd mindannyiunk hitét, add, hogy meg tudjuk tartani az Atya parancsolatait és Jézus urunk tanítása szerint cselekedve ki tudjuk teljesíteni az égiektöl kapott tálentumainkat itt a Földön. Amen...55 Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a szlovákiai magyarok bizonyos részénél egyfajta retradicionalizálódási folyamatnak lehetünk tanúi. Időben egyre távolabbi korszakhoz nyúlnak vissza, és egyre nagyobb teret hódítanak a délibábos tudománytalan tanok, a „szakember” szót bizonyos körökben már csak negatív, pejoratív értelemben említik (pl. Magyar Tudománytalan Akadémia), természetesen azokat, akik kétségbe vonják a szkíta-hun rokonságot, vagy még a korábbi történelmi korokba visszanyúló különféle, a magyarság egyre ősibb és ősibb eredetét „bizonyító” délibábos tanokat, illetve más, a közelmúlt történelmi eseményeinek általuk interpretált és értelmezett változatát. Ezek az elképzelések sok esetben tényként kapnak publicitást a szlovákiai magyar sajtóban, s legújabban már külön fórumai is vannak ezeknek az eszméknek, elképzeléseknek. A Csemadok és a JEL polgári társulás56 által kiadott Itthon című „nemzeti kulturális havilap”-ban, a főszerkesztő ezt nyíltan meg is fogalmazta: 54 Maiina Hedvig egyetemistát 2006. augusztus 25-én Nyitrán a sértett vallomása szerint két szlovák fiatalember megverte, és a blúzára Maďari za Dunaj! (Magyarok a Dunán túlra!) mondatot írta. A lány állítása szerint a szlovák nacionalisták azért bántalmazták, mert magyarul beszélt. Az ügyet a szlovák hatóságok a kezdettől fogva nagyon ellentmondásosan kezelték, a nyomozást nagyon korán lezárták, azt állítva, hogy a diáklány hazudik. 2007 májusában vádat is emeltek ellene valótlanság terjesztésért, a hatóság félrevezetéséért (vö. Vrabec Mária: Hedvig. Loar Kft 2010). 55 Batta György: Ima Maiina Hedvigért és mindnyájunkért. Itthon 2, 2007/6, 22. p. 56 A JEL Polgári Társulás lógóját egy kopjafa képezi, ahol nevük rovásírással is szerepel. 29
