Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Közlemények - Nagy Ilona: Folklór adatok egy negyedik katonakönyvben, a 19. század második feléből
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom Komárno Folklór adatok egy negyedi katonakönyvben, a 19. század második feléből* Nagy Ilona A katonakönyv a kéziratos füzetek egyik jellegzetes fajtája, a katonafolklór darabjainak írásban rögzített gyűjteménye. Bár voltak korábbi hagyományai, igazán a dualizmus korának lett jellegzetes terméke. A császári és királyi seregbe besorozott katona mindennapi életének részét képezte, hogy szabadidejében az otthontól való távoliét keservét a füzetébe jegyezgetéssel igyekezze elviselhetővé tenni. A könyvben párhuzamosan vannak jelen a katonaélet mindennapjaira reflektáló bejegyzések és a családra, szülőföldre emlékeztető, a szülőfaluból hozott dalok és más folklór szövegek, amelyek felidézése, írásban rögzítése a felejtés elleni memóriatechnika eszközéül szolgál. A katonakönyvek ugyanakkor a különböző helyekről egybegyűlt fiatal férfiak folklórtudásának egymás közti megosztását is reprezentálják: nagy kedvvel tanulják el egymástól a dalokat, meséket és minden mást, amiket a felejtés ellen ugyancsak leírnak, egymás füzetéből gondosan átmásolnak. Egy figyelemre méltó füzetet őriz a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára (leltári száma: EA00112), amely egy negyedi földműves tulajdona volt. A füzethez mellékelve az archívum megőrizte Bánó István néprajzkutató (1918-1987) 1948. október 1-én kelt levelét, amelyben leírta, hogy Dr. Kiss Lajos (népzenekutató, 1900-1982), aki akkor a győri Általános Zenekonzervatórium igazgatója volt, kérte ezt el a tulajdonosától, ifj. Izsák József mözsi lakostól (a füzet írójának fiától, ld. lejjebb). A kitelepítés során Mözsre került leszármazott hiteles másolat ellenében a múzeumnak adományozta az eredetit. A füzet vonalas, A5-ös méretű, kékeszöld vagy zöldeskék)?), fekete, illetve kék, de megbámult tintával íródott, az utólagos bejegyzések némelyike tintaceruzával. A lapok széle begyürődött, elkopott, beszakadozott. Tulajdonosa a katonaságtól való elbocsátása után is írogatott bele, és az elrongyolódott lapszélekből feltételezhetjük, hogy a füzetet nem csupán a szolgálati idő alatt forgatta, hanem később is, a benne való lapozgatás bizonyára emlékeinek felidézését is segítette. A leírt szövegek pontosan követik a korabeli mintákat, a katonakönyvekben megjelenő műfajok szinte teljes sorozatát képviselik. Itt most csak a folklorisztikailag értékelhető lapokkal foglalkozunk, a német nyelvű, gót betűs, szolgálattal kapcsolatos írásokat, de még a füzet végén megjelenő, immár otthon beírt gazdasági feljegyzéseket is mellőzzük (bár érdekes látni, hogy például egy lap kizárólag a különböző pásztoroknak termé* Ez az írás Filep Antalnak a Negyed néprajzáról készített tanulmányához (Filep Antal: Negyed község hagyományos életformája. In Negyed története. Szerk. Izsák Lajos. Hn.: én. [2011], kiadó nélkül, 281-327. p.) kiegészítésképpen íródott, ám a megjelent helytörténeti monográfiában nem kapott helyet. Filep Antal is foglalkozott az itt bemutatandó katonakönyvvel, megállapításait itt nem ismételjük meg. A kéziratot ő másoltatta le a Néprajzi Múzeumban, amiért illesse köszönet. 213
