Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - Bárth Dániel: Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742.) Az erdélyi örmények minennapi életének forrásvidéke

ban élnek, felváltva vendégei egyik a másikának a sátoros ünnepeken, hol is az egész nemzetség összegyűlvén, fesztelenül töltik az időt. Nem tud az örményasszony disznótort ülni, ujsütött kenyeret, kalácsot megszegni, valami tavaszi újsághoz hozzá nyúlni, sem valami ritka eledelnemüt elkölteni a nélkül, hogy ne részeltetne abból ismerőst is... Nagy e népben a vállalkozási szellem, a míg szerencséje tart, tesz is bámulatos dolgokat, de tűnvén szerencséje, oda is minden állhatatossága és türelme. Főerényei közé számlálhatjuk buzgó vallásosságát, rendíthetetlen hazafíságát, könyörületességét, szerénységét. Árnyoldalai pedig az az egyenetlenkedés, örökös pártviszály, állhatatlanság és némi nemű kapzsiság.” (Ávedik 1896, 74-77. Kiemelések tőlem - BD)

Ávedik romantikus jellemzéséhez képest és azzal helyenként tartalmi ellentmondásban történetünk csupán apró töredékeket kínál az utókornak. Noha ezeket semmiképpen sem tartjuk kevésbé hasznos forrásadatoknak, mint a millenniumi mű szerzőjének megállapításait, mégsem állítjuk, hogy ezen adatok alapján akár csak az 1740-es években, Erzsébetvárosban élő emberek mentalitásáról általános képet nyerhetnénk. Az egyedi eset felvázolása mögött nem is efféle kutatói szándékok rejlettek. A kora újkori történet újramesélése reményeink szerint arra nyújthat példát, hogy milyen lehetőségei vannak a történeti forrásokkal foglalkozó néprajzkutatónak bizonyos egyedi, „szórványos” dokumentumok feldolgozására. Meggyőződésünk, hogy a tanulmányban taglalt esemény négy és fél oldalas alapdokumentumának néprajzi szempontú „kicsemegézése” (azaz a később konstruált „népi kultúra” történeti előzményadatainak kontextus nélküli kiemelése) helyett előremutatóbban jártunk el, amikor a vallomások szó szerinti közlésével igyekeztünk összeilleszteni a hajdani történet mozaikdarabjait. Az efféle források ugyanis, mint cseppben a tenger, magukban rejtik az évszázadokkal ezelőtti mindennapi élet foszlányait. A lakóhelytől a táplálkozásig, a gyermekszüléstől a szomszédsági viszonyokig (és sorolhatnánk), a mindennapi élet történetének számos terrénuma helyet kapott - még ha érintőlegesen is - a vallomásokban. Különösen tanulságosak a házasélettel, házassági konfliktusokkal kapcsolatosan rögzített korabeli megnyilvánulások. Ezek nagy része összeegyeztethető azokkal az általános megállapításokkal, amelyek a nemzetközi szakirodalom összegző áttekintéseiben az utóbbi évtizedekben napvilágot láttak.17 Azon elgondolás, mely szerint a kora újkori házassági konfliktusok hátterében nagyon gyakran a nemi szerepek által determinált hatalmi pozíciók körüli viták, az azok átlépésére, illetve megőrzésére irányuló törekvések álltak, tökéletesen tetten érhető fenti történetünkben.18 A gyerekek kontrollja feletti dominanciaharc mellett ide sorolhatjuk a folyamatos verbális vetélkedés félreérthetetlen nyomait, a férfi agressziója mögött meghúzódó hatalmi törekvéseket, valamint az anyagi kudarcok szimbolikus hatalmi kompenzációját. Keresztes Sándor személyének példája az alkoholfogyasztás és az erőszak összefüggésének történeti dimenzióit is érzékelteti. A főszereplő magatartásában a harag, a verbális erőszak és a tettleges agresszió egyre erősödő fokozatait követhetjük nyomon. A házasélet belső mechanizmusainak kitapintása mellett ez a témakör is az emóciók történetének megírása felé nyújt lehetőségeket.19 A történet alapját képező forrásanyag további tanulságai a privát és nyilvános szféra határának, valamint ezzel összefüggésben a közösségi kontroll működésének léptékváltó vizsgálati aspektusában rejlenek.20 A házasélet belső feszültségeinek háztartási, rokonsági és lokális közösségi

17 Lásd például: Gestrich-Krause-Mitterauer 2003, 536-541; Münch 1998, 194-201. Magyar részről kiváló történeti-antropológiai monográfia a 19. század első felének vonatkozásában: Mátay 2006.

18 Beck 1997, 186-188. Vö. még Davis 2001, 134 és passim.

19 Beck 1997, 172-175.

20 A korszak vonatkozásában alapvető francia összegzés: Ariés-Chartier 1991.

207