Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - Bárth Dániel: Jelenetek egy rossz házasságból (Erzsébetváros, 1742.) Az erdélyi örmények minennapi életének forrásvidéke

egér követ hordozott, de mi végre, nem hallottam.” Az „egér követ”, azaz arzént a zsebében hordó asszony képe többféleképpen értelmezhető: vagy megkérdőjelezi a szenvedő fél ártatlanságát, vagy megerősíti kétségbeesett kiszolgáltatottságát. Ezen a téren még a vele rokoni kapcsolatban álló tanú is elkerülte az állásfoglalást.

Hasonlóképpen bizonytalanító válaszokat („de mitől volt, nem tudom”) adtak a tanúk az újszülött sérülései kapcsán feltett kérdésekre is. Többek között azt sem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy mikor történt a haláleset; vajon halva született meg a gyermek, vagy esetleg csak a születése után halt meg stb. Az asszony esetleges korábbi vetélésével kapcsolatban a házaspárral egy fedél alatt lakó Manuság Potoczki adott feltűnően különös, nyilvánvaló hiedelemaspektusokat sem nélkülöző választ: „A verekedés előtt egy héttel hétfőn sütöttem törökbuza lepént, látván azt az asyláns felesége, a szomszédba széllyel küldött, hogy ollyant kaphatna, tőlem nem kért, mert neheztelt rám, én másnap is sütvén monda szomszédom, hogy adnék Keresztesnének is, mert tegnap kerestetett, és én küldöttem néki szeredán estve felé. Az után a más héten hétfőn estve hallottam, hogy roszszul vagyon Keresztesné, az asyláns felesége, kedden pedig másnap magam is láttam, hogy délig fekűtt, két ingit is láttam akkor véresen le vetve, a lábais véres vala, azt nem tudom, azért valaé véres, hogy meg kívánta a máiét, vagy haragja miatt, mert mind ezek miatt szokott ugyan az ollyan aszszonyoktol vér follyni, de hogy olly nagy gyermek, mint a tőle lett, halva légyen e miatt, nem hallottam.”

A fentiekben apró pillanatfelvétel keretében betekinthettünk az erdélyi Erzsébetváros 18. századi mindennapi életébe. Egy családi konfliktus kapcsán kirobbant „ügy”, illetve az annak keretében felvett tanúvallomások tartottak tükröt a korabeli helyi örmény és magyar társadalom elé. A korábbi történeti,11 etnikai-történeti,11 12 helytörténeti13 és egyháztörténeti14 szakirodalom sokszor, nagy ívű áttekintések keretében tárgyalta már az erdélyi örmények 18. századi társadalmi mozgásainak, mobilitásának és asszimilációjának problematikáját. Ezek a kutatások leginkább a klasszikus társadalomtörténeti források (pl. adóösszeírások, anyakönyvek, tanácsülési jegyzőkönyvek stb.) alapján rajzoltak képet a jellemző folyamatokról. E folyamatok lenyomatai - halványan - a jelen tanulmányunkban tárgyalt dokumentumban is tetten érhetők. Maga, az ügyben főszereplőként megjelenő agresszor tipikus megtestesítője az örmények térbeli mobilitásra való hajlandóságának. Gyergyószentmiklósról érkezett Erzsébetvárosba, ahol néhány év után már az erdélyi örmények fővárosának számító Szamosújvárba húzták iparos-kereskedői megérzései. Erzsébetvárosi házassága ugyanakkor vélhetően a társadalmi mobilitás másik fajtáját, a szociális felemelkedés lehetőségét szolgálta. A lokális közösség egyik régóta meggyökeresedett, vezető személyiségének lányát vette feleségül, ám számítása - úgy tűnik - nem igazolódott be. Az ügy másik oldalának főszereplői, a Csíki család tagjai egyúttal a szociális értelembe vett beilleszkedés igen jó példái. Megnyilatkozásaikon keresztül az örmény asszimiláció előrehaladottsága már az 1740-es évek viszonylatában kiválóan érzékelhető. Több mint valószínű, hogy a vallomások eredeti szövege is magyar nyelvű volt, erre utalnak többek között a népnyelvi kifejezések, a szólások

11 Legújabban: Gazdovits 2006. Mellette az utóbbi másfél évtizedben Pál Judit publikált számos nagyon fontos tanulmányt a tárgykörben, például: Pál 2006, 2007. Általában véve fontosak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke által rendezett konferenciák és ezek kiadványai: Őze Sándor-Kovács Bálint (szerk.) 2006, 2007.

12 Friss áttekintés, amely a néprajzi szempontokat is érvényesíti: Pozsony 2009, 109-139. Korábbról lásd még: Kisbán 1992.

13 Ezen a téren a mai napig elsődleges hivatkozási alapnak számít: Ávedik 1896.

14 Kovács 2006. Az erdélyi örmények egyházi integrációjának bonyodalmaihoz közöl forrásokat: Kovács-Kovács (szerk.) 2002, 81-112.

205