Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Devét krizu. Egy szakrális kisemlék-együttes nyomában a világhálón. Új perspektívák a néprajzkutatásban (Összefoglalás)

Na rozcestí, kde se protínají cesty od Lhoty u Kostelce k hradu Vízmburku a od Rtyné k České Skalici, stával mohutný, rozložitý dub. Zde dohonil ženích Heňmana a žádal na nim svou nevestu. Ten však tasil meč a ťal, ženích se sekerou bránil. Zbrojnoši napadli pŕátele ženícha a podarilo se jim je smrtelné zranit. Václav uslyšel jejich výkriky, téméň zapomnél na svou obranu a proto kiesi zasažen mecem Heňmana k zemi. Tu se prehnali tri temní jezdci a nejvčtší z nich skolil oba zbroj nose. Herman se ihned pustil znovu do boje, a i když videl jenom stíny, podarilo se mu skolit oba jezdce a nečekanou ranou mecem zasáhl i tňetího.

Vtom se zablesklo a Herman vidí svého otce, jak padá z kone. Ano, byl to hradní pán, jeho otec, který se vydal hledat syna, když se po setménní nevrátil do hradu. Herman odhodil meč, seskočil z kone k otci a položil jej ke kmeni mohutného dubu. Vedie zaslechl Liduščin pláč a mezi hromy i její výkrik, kterým Heňmana a celý jeho rod proklela. Pak uchopila odhozený meč a mocnou ranou si jej vrazila do srdce. Tak klesla na zem vedie svého ženícha Václava. V té samé chvíli dokonal i Heňmanáv otec v synove náručí.

Bouňe utíchla a pomalú pňestávalo pršet. Devét mŕtvol krylo bojištč pod mohutným dubem a jen Heňman tam oplakával svého otce. Na rtyňské rychté utichl svatební shon i veselí a všichni čekali na návrat ženícha a nevesty. Vtom do dvora pňijel prázdný váz, na kterém Václav a jeho pňátelé pronásledovali Heňmana - byl však prázdný. Svatebčané se rozjeli vzhúru k lesu zvédčt, co se prihodilo. Na kňižovatce cest spatňili hrüzné divadlo. V čerstvém bláté okolo dubu ležela lidská tëla a jejich krev v ném vytvoňila bizarní obrazce. Po porade poslali pro rychtáňe ze Lhoty, neboť událost se stala na lhoteckém pozemku. Ten celou tragédii vyšetňil a nechal odvézt nevéstu i ženícha s pňáteli od Rtyné, kde je pak pochovali u rtyňského kostela. Vízmburského pána a jeho syna odvezli na hrad. Zbrojnoši byli pohňbeni pňímo na místé pod rozložitým dubem. Na paméť, že jich na tomto místé devét lidí zbytečné zemňelo, postavili lhotečtí občané devét dňevéných krížil. Dédie hradu a panství, Heňman, neméi od té doby na hradé ani stání, toulal se lesem a nejčastéji byl vidén, jak sedává pod dubem u devíti krížu. Jednou si vyjel opét do lesa a již nikdy se nevrátil.

Lhotečti a rtynští občané pak chodili k devíti kňižúm a zdobili je ve výroční den vénečky upletenými z polních kvétin. Každý, kdo šel okolo v jiný čas, tak rýchle prošel, neboť tolik kňížít délalo dojem hňbitova. Povérčivý lid se bál a proslýchalo se, že v noci je na tomto místé vidét bojovat padlé rytíňe. Nápis na jednom kňíži hlásá: “Gich zde dévêt Pánu usnulo ”. 102

Devčt kŕížú. Egy szakrális kisemlék-egyiittes nyomában a világhálón* *

Új perspektívák a néprajzkutatásban (Összefoglalás)

Az esettanulmány a Csehországban, pontosabban Dél-Morvaországban található Kilenc kereszt nevű szakrális kisemlék-csoporthoz fűződő monda különféle variánsainak elemzésével mutatja be, milyen szerepet játszik a világháló a szöveges folklór terjedésében, s miként járul hozzá újabb mondavariánsok, illetve új hiedelemmondák születéséhez és terjedéséhez, más kontinenseken való megjelenéséhez.

A szerző egy 1975-ben megjelent szlovákiai magyar hetilap egyik számában talált rá a Kilenc keresztről szóló mondára. A Kilenc kereszt (Devét kňížti) a Pozsonyt Prágával összekötő egykori 602-es

102 http://liter.cz/Povidky/52949-view.aspx (stiahnuté: 10. 3. 2011). Tento text sa nachádza aj na web-stránke: http://vinnetou.site.cas.cz/rousek/POVESTI/povest42.html (10. 3. 2011).

* A tanulmány magyar változata, Kilenc kereszt (Devét krížú). Egy szakrális kisemlék nyomában a világhálón. Új perspektívák a néprajzkutatásban címen a Tisicum 18. évfolyamában olvasható (Szolnok 2009, 555-571. p.). Kibővített, átdolgozott formában pedig a szerző, közelmúltban megjelent tanulmánykötetében férhető hozzá (Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből. Somorja- Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet 2011, 61-104. p.)

134