Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A "tiszta forrástól" a "haladó hagyományokon" át a konstruált népi-nemzeti hagyományig. A szlovákiai magyarok példája 1948-tól napjainkig
Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), Komárom-Komárno A „tiszta forrástól” a „haladó hagyományokon” át a konstruált népi-nemzeti hagyományig A szlovákiai magyarok példája 1948-tól napjainkig L. Juhász Ilona Tanulmányomban a sajtóhírek és más írott források, valamint saját terepkutatásaim alapján konkrét példák segítségével egyfajta néprajzi-történeti szempontú megközelítésben végigkísérem, hogy a második világháborút követő időszaktól napjainkig a (cseh)szlovákiai magyarok körében miképpen értelmezték a nemzeti kultúra fogalmát, miképpen kapcsolták össze a magyarság és a (nép)hagyomány fogalmát („magyar hagyomány”, „nemzeti hagyomány”), illetve mindez hogyan módosult a politikai változások tükrében egészen napjainkig. Különféle példák segítségével bemutatom milyen tendenciák jellemezték-jellemzik, illetve milyen megnyilvánulási formái alakultak ki a valós vagy vélt nemzeti (nép)hagyomány prezentálásának. * A szlovákiai magyarok száma a legutóbbi 2001-es népszámlálási adatok szerint 521 ezer, s az összlakosság 9,7%-át teszik ki. Szlovákiának Pozsonytól Ágcsemyőig húzódó déli határsávjában élnek, aránylag szétszórva hol kisebb, hol nagyobb tömböket alkotva. Ezen kívül Nyitra vidékén, nagyjából a Zobor hegy alján és környékén él egy magyar szórvány, az itt lakók zobor-vidéki, zoboralji magyarok néven kerültek be a köztudatba.1 A második világháborút követő évek a szlovákiai magyarság számára a jogfosztottság éveit jelentették. Az úgynevezett szlovák-magyar lakosságcsere keretében 89 660 szlovákiai magyart telepítettek át Magyarországra (Vadkerty 2001, 304) 41 640 személyt pedig Csehországba deportáltak (Vadkerty 2001, 55). A jogfosztás időszaka Klement Gottwald 1948-as, kommunista hatalomátvételét követően ért véget.* 1 2 Csehországból visszatérhettek a deportált családok, megnyílhattak a magyar tanitási nyelvű iskolák, magyar nyelvű újságok jelenhettek meg, s nem utolsósorban - s ez témám szempontjából az egyik legfontosabb esemény - megalakult a Csemadok, azaz akkori nevén a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége.3 Csehszlovákia Kommunista Pártja azzal a céllal hozta létre ezt a szö* Jelen dolgozat egy korábbi, 2007-ben, Szegeden elhangzott előadás nyomtatott változatának bővített, átdolgozott folytatása (L. Juhász 2007b). 1 A térség megnevezése nem egységes a magyar néprajzi szakirodalomban, miközben a legkorrektebbnek a Zobor-vidék kifejezés tűnik (vö. Liszka 2009, 7-9). 2 Kutatásaim során többször találkoztam azzal vélekedéssel, miszerint Klement Gottwaldnak köszönhetik a (cseh)szlovákiai magyarok, hogy befejeződött a magyar lakosság áttelepítése Magyarországra, illetve hazajöhettek a Csehországba munkára deportált családok. Annak ellenére, hogy közismert történelmi tény, miszerint Gottwald maga is szorgalmazta a lakosságcserét, ezek az adatközlők nagy része mégis iránta érez hálát. 3 Ez a szervezet struktúráját tekintve a pártszervezetekét követte: legfelsőbb szerve a Csemadok Központi Bizottsága volt, majd ezt a Csemadok Járási Bizottságai követték, s a legalsó szinten az alapszervezetek álltak. A szövetség Központi Bizottságán, valamint a járási bizottságain fizetett alkalmazottak dolgoztak, az alapszervezetek tömegszervezetként, tehát önkéntes alapon működtek. Az 1989-es rendszerváltást követő években neve megváltozott, jelenlegi hivatalos megnevezése: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség. 1 1
