Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2011 - Acta Ethnologica Danubiana 13. (Dunaszerdahely-Komárno, 2011)
Tanulmányok - Hans Werner Retterath: A "Német Kelet Keresztje" Bac Harzburg mellett. Egy központi kitelepítési emlékmű, mint a Nyugat-ideológia, a háborús emlékmű kultusz és nép-nemzeti oltalmi munka folyománya (Összefoglalás)
A „Német Kelet Keresztje” Bad Harzburg mellett Egy központi kitelepítési emlékmű, mint a Nyugat-ideológia, a háborús emlékmű kultusz és német nép-nemzeti oltalmi munka folyománya (Összefoglalás) 1950-ben, a nyári napforduló idején, az NDK határ közelében, Bad Harzburg mellett, hatalmas propagandatevékenység közepette avatták fel a „Német Kelet Keresztjét” („Kreuz des deutschen Ostens“), mint a szabadban felállított hasonló típusú emlékművek egyik első példányát. Ezzel az emlékmütípussal első esetben került ki egy ilyen jellegű objektum a temetőkben megszokott kegyeleti térből a nyilvános térbe. A személyes gyász és emlékezés ezzel megadta magát a politikai instrumentalizációnak és propagandának. Utóbbi nem is titkolt célja az áldozatok és a hazaszeretet fokozott tudatosítása volt a Németországba telepített kelet-európai németek körében, amivel a visszatérés utáni vágyat valamint a határrevíziós törekvéseket is erősíteni igyekezett. A kereszt felállításának gondolata a „nép-nemzeti harc” („Volkstumskampf’) emlékművei, valamint a második világháború előtti háborús emlékek, illetve katonatemetők ideológiai vonulatához csatlakozott. Az esemény és a kapcsolódó társadalmi vita a két világháború közötti „nép-nemzeti oltalmi munka” („völkische Schutzarbeit”), valamint a nemzetiszocializmus ünnepkultúrájával és ideológiájával mutat párhuzamokat. Ezek az elemek a keresztény Nyugat ideológiájával keveredtek, amely alapvetően szintén antikommunista és szlávellenes színezetű volt. A június 17-ei rendszeres rendezvények, és a kapcsolódó diskurzus vizsgálata abban erősít meg bennünket, hogy mára a „Német Kelet Keresztjét” sokkal inkább egy, a hidegháborút idéző emlékműnek, semmint egy szimpla kitelepítési emlékműnek tekintsük. (Liszka József ford.) „Kríž nemeckého Východu” pri mestečku Bad Harzburg Centrálny pomník deportácií ako následok ideológie Západu, kultu vojnových pamiatok a nemeckej ľudovo-národnej ochrannej práce (Zhrnutie) V V roku 1950, v čase letného slnovratu, v blízkosti hraníc s NDR bol pri mestečku Bad Harzburg za obrovskej propagandy odhalený pomník „Kríž nemeckého Východu” („Kreuz des deutschen Ostens“), ako jeden z prvých exemplárov pomníkov podobného typu postavených vo voľnom teréne. Týmto typom pomníkov sa po prvýkrát dostal takýto objekt von z obvyklého pietneho prostredia cintorínov na verejné priestranstvo. Osobný smútok a spomínanie sa týmto poddali politickej inštrumentalizácii a propagande. Netajeným účelom poslednej bolo zvýšené uvedomenie si obeti a lásky k vlasti v kruhu východoeurópskych Nemcov deportovaných do Nemecka, čím sa v nich snažili posilniť túžbu po návrate a tiež revizionistické snahy. Myšlienkou postavenia kríža sa pripájali k pomníkom „ľudovo-národného boja” („Volkstumskampf’), ako aj k ideologickej vlne vojnových pamiatok spred druhej svetovej vojny, resp. vojenských cintorínov. Táto udalosť a s ňou spojená spoločenská diskusia ukazuje paralelu medzi „ľudovo-národnou ochrannou prácou“ („völkische Schutzarbeit”) medzi dvomi svetovými vojnami, ako aj kultúrou sviatkov a ideológiou národného socializmu. Tieto prvky sa miešali s ideológiou kresťanského Západu, ktorá bola zásadne tiež antikomunistického a protislovanského charakteru. Výskum pravidelných podujatí 17. júna a diškurz spojený s týmto dňom nás utvrdzuje v tom, že „Kríž nemeckého Východu“ dnes máme považovať skôr za pomník pripomínajúci studenú vojnu, ako za jednoduchý pomník deportácií. (preklad Ildikó Haraszti) 101
