Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Filkó Veronika: Indentitás, nyelvhasználat és vallási élet Zemplén megye szlovákságának egyéni imádságrepertoárja, imaalkalmai
3. A magyar nyelvhez kötött liturgia, egyházi szokások dominálnak, s az anyanyelvi kultúra már csak kiegészítő, bár tartalmilag, formailag és főként érzelmileg még fontos szerephez jut. Ez a forma mindkét felekezetnél elterjedt (Gyivicsán 2000, 32). A Zemplén általam kutatott falvai e tekintetben a harmadik csoporthoz tartoznak, azzal a megkötéssel, hogy az anyanyelvi vallásosságról a legtöbb esetben már az sem mondható el, hogy akár passzívan-kollektív tényként jelen lenne a zempléniek életében. Az imák közt funkciójában élőnek már csak az elemzett szlovák archaikus ima nevezhető, az is inkább csak az adatközlő nagyszülője iránti emlékből, tiszteletből. A többi, így a Kishután gyűjtött kis esti ima, és az óhutai imádságtöredék már csak invariánsok. A görög katolikusok a 19. század végén a magyar nyelvet semmi módon nem akarták szertartási nyelvnek elismerni, jóllehet már használata igen elterjedt. 1898-ban született átmeneti megoldásként egy olyan javaslat, hogy a liturgia (mise) 3 legfontosabb mondatát mondják ószláv nyelven (Vö. B. Papp 1996, 97). A hajdúdorogi egyházmegyében a görög érvényesült (mivel annak alapító bullája is a görögöt írja elő hivatalos liturgikus nyelvnek), az eperjesi egyházmegye magyar területen maradt parókiáiból megszervezett miskolci apostoli exarchátusban azonban az ószláv27 nyelvet választották, mondván, hogy az anyaegyházmegye hivatalos istentiszteleti nyelve ez. Természetesen ennek voltak azért ellenzői, de ez a gyakorlat érvényesült 1965-ig, mikortól a liturgia nyelve teljes mértékben a magyar lett (Sasvári 1996, 32). A liturgia emléke még élő, azonban görög katolikus falvak közül csak Alsóregmecen találtam egy adatközlőt, aki még ismerte (mind a görög, mind pedig a római katolikus) Miatyánkot és Üdvözlégyet tótul - ő azóta eltávozott az élők sorából28 Kétségkívül számolni kell azonban nyelv és a hitélet szoros kapcsolatának néhány megnyilvánulásával.29 Bizonyítják ezt azok a vallási/népi-vallási - nyelvi jelenségek, ahol az anyanyelvi szertartás a hivatalos egyházi keretekben már kiszorul, de a közösség mégis elhelyezi, szerepet ad neki (Gyivicsán 2000, 32).30 Ide sorolható Alsóregmecen a Kedy jasná hvízda... kezdetű, az egész Zemplénben rendkívül népszerű karácsonyi ének példája: „Templomba, ha van végzés szentestére, akkor szokták énekelni.” (E. Miklósné, Alsóregmec). Véleményem szerint ezzel a jelenséggel magyarázható egy rendkívül érdekes jelenség, mely a vidék több falujára jellemzőnek mondható (Kishuta, Vágáshuta, Rudabányácska). Ez annyiban foglalható össze, hogy a szlovák nyelvű imaszövegek invariánsai mellett az anyanyelvi vallásosság egyedüli megnyilvánulásai a vallási énekek, melyekből meglepően sokat tudtam felvenni gyűjtéseim során. 27 Az egyes egyházmegyék hivatalos liturgikus nyelvét ószláv szóval illetjük. Ez azonban nem azonos a Cirill és Metód-féle szertartási nyelvvel. A Tcsszalonikibó'l származó görög testvérpár az általuk megismert óbolgár nyelvből alkotta meg azt a szertartási és irodalmi nyelvet, melyre a Bibliát és a szertartásokat lefordította. Tudományos berkekben ezt ó-egyházi szláv néven ismerik. A liturgikus nyelv tudományos neve pedig: egyházi szláv. Azonban archaikus volta miatt az ószláv elnevezés van használatban (Sasvári 1996). Az alsórcgmccick és rudabányácskaiak oroszként emlegetik. 28 R. Pálnc B. Franciska, Alsórcgmec 29 Az Országos Szlovák Önkormányzat is felismerte az egyház közösségmegtartó szerepében rejlő lehetőségeket, ezért egy vallásügyi albizottságot hívott életre, melynek elsődleges feladata, hogy igyekezzék megteremteni a különböző felekezetű szlovákok számára az anyanyclvcn folyó hitélet feltételeit (Szabó 2007, 78). 30 Gyivicsán Anna példái: Répáshután a katolikus közösség éjféli mise után még együtt marad, és szlovák clnépicsedett karácsonyi énekkel fejezi be az egyházi ünnepet. Szlovák énekkel zárul a fiizéri római katolikus szlovákok karácsonyi magyar nyelvű éjféli miséje. 88
