Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Jakoubek, Marek: A "romabűnözés" okairól
*** A fentebb vázolt példákon kívül (amelyek kulcsfontosságúak az érintett közösségek bűnözésének vizsgálatakor) a rokoni kapcsolatok további lényeges, a roma kultúra mindennapjait meghatározó kérdéskörben is fontos szerepet töltenek be. A kriminalitás legtöbb szegmense és fajtája a családi kötelékeken belül gyakran egybefonódnak, összeolvadnak olyan kriminális elemek is (és természetesen nem csak ezek), amelyekről egyébként nem mondható el, hogy specifikus bűnkategóriák lennének (drogfogyasztás és -árusítás, feketemunka, lopás, uzsora, stb.). Ez a kötelékrendszer, illetve a kriminalitás szféráinak ilyenfajta találkozása a továbbiakban kihat a bűntény jellegére, folyamatára és megvalósulásának módjára is (arra, hogy milyen, akár sajátos módon történik, egyelőre nem térünk ki). Legyen a hagyományos roma kultúra hordozója egy bűncselekmény elkövetője vagy éppen kárvallottja, a fenti összefüggések mind a két esetben meghatározó szerepet játszanak. Tehát amennyiben a hagyományos roma kultúra viselőiről beszélünk, mindig szem előtt kell tartanunk a család minden szociális szférát meghatározó, központi szerepét. Az érintett kultúra viselőjének mindennapjait a család határozza meg: befolyásolja legtöbb döntését, érdeklődési területét és cselekvését - így esetleges bűnözési szokását is. Ennek megfelelően, ha a hagyományos roma közösség tagjai feketén dolgoznak, akkor ez a munka valószínűleg egy „családi vállalkozás“ részeként folyik. Ugyanúgy, ha külföldre járnak, például Németországba, hulladékot vagy bármilyen lomtalanításokkor utcára tett használt tárgyat, akkumulátort, kiselejtezett bútordarabokat vagy háztartási cikkeket gyűjteni, ez esetben is minden bizonnyal családi munkacsoportként utaznak. így aztán egy-egy ilyen alakulatban, egy férfi családtag szemszögéből nézve, biztosan ott lesz két fiútestvér, három nagybácsi (egyik közülük a keresztapa), két unokafivér, valamint a két sógor, az após és az unokaöcs, vagyis az illető keresztfia. Ha viszont drogkereskedelemről van szó, egy sajátos mintával találkozhatunk, amely a többségi társadalomban csak elvétve vagy egyáltalán nincs jelen: a hagyományos roma kultúra tagjai számára ugyanis az elsődleges érdek az, hogy jusson, illetve maradjon elég a családnak, vagyis eladásra mindig csak a felesleg kerül. A fentiekhez hasonló módon kap szerepet a családi közösség a bűnözés más szféráiban is - akár elkövető vagy elszenvedő félként. Rendszerint csak a konkrét cselekvésminták különböznek, a család, mint közös nevező, marad. A fenti összefüggéseket értelmezve alapvető kérdésünkre, vagyis arra, hogy létezik-e jellemzően roma-bűnözés, úgy válaszolhatunk, hogy a vizsgált bűnesetek központi, sajátos eleme éppen a családban, ebben a mindenütt jelenlévő, a mindennapi élet összes szféráját (így a kriminalitást is) átszövő közösségben keresendő. A válasz tehát igen, a romabűnözés jellegzetessége a családi közösség által fémjelzett bűncselekmény. *** Rámutattunk tehát néhány apsektursa a hagyományos roma közösségek mindennapjaiból, amelyekből, ha azokra a többségi társadalom kriminalizmusként tekint, bírósági eset válhat. Az általunk leírt modell viszont mindvégig a hagyományos roma kultúra, illetve a roma települések kultúrája volt, vagyis olyan közösségek és életterekről esett szó, amelyek — az általunk vizsgált területen - ma már integrálódtak a többségi társadalom kulturális rendszerébe, amely rendszer számtalan tekintetben különbözik a vizsgált közösségek szokásmintáitól. 60
