Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Krónika
részeredményekről. De lehet tovább folytatni azokat a résztémákat, amelyeket a népszokások problematikájából merített: farsangi, Orbán napi szokások, a húsvéti korbácsolás problematikája, az adventi koszorú kérdésköre2 stb.). Egyetemi habilitációs előadásának volt a témája a Duna néprajzának (a folyó, mint kultúrákat összekötő, közvetítő kapocs) a kérdése3... Lukács László a néprajzot nemzeti tudománynak tekinti, s egy igazi profi szakértelmével, egyszersmind elfogódott szeretettel, mondhatni szenvedéllyel műveli. S miközben otthon érzi magát a Mezőföldön vagy az Alsó-Garam mentén, ugyanolyan magabiztossággal tájékozódik Bécsben, Münchenben vagy a Lüneburgi pusztán. Itthonról Európára tekint, külföldről haza. Európából köszöntjük a magyarországi européert sok szeretettel! Keszegfalva Liszka József Krátke spomínanie pri príležitosti životného jubilea Lukács Lászlóa Bolo to, tuším, pred tridsiatimi rokmi, keď vo dverách vtedajšieho Kabinetu etnológie Katedry etnografie a folkloristiky na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, na dislokovanom pracovisku na Zelenej ulici zastal, akoby „z neba spadol“ statný mladý muž, a bol by sa rád zoznámil s pani docentkou Emíliou Horváthovou. Hovoril po nemecky so silným maďarským prízvukom a naviac bol celkom premočený, pretože vonku pršalo, a on kým prešiel pešo z Hlavnej (železničnej) stanice do stredu mesta, veru zmokol ako myš. Predstavil sa a mal zhodou okolnosti šťastie - s kolegyňami Magdou (Paríkovou) a Zitkou (Škovierovou) sme sa s ním začali rozprávať po maďarsky a naviac - čo nebývalo každodenné, bola tam aj pani docentka Horváthová, takže konzultačná cesta dosiahla naplnenie cieľa. Vetrovku sme zavesili v prievane na vešiak, kým Laci (lebo zaiste správne tušíte, bol to tohtoročný vzácny jubilant, dr. László Lukács) s docentkou Horváthovou plynulou nemčinou konverzoval o zvyku šibania ako o slovanskom, možno slovenskom importe v niektorých obciach Zadunajská. Dozvedeli sme sa, že tento náš kolega je muzeológ z Stoličnom Belehrade (Székesfehérvár), že študoval v Debrecíne (Debrecen) u profesora Gundu, ba bol jeho herderovským štipendistom a že sociálna zručnosť a odhodlanie mu tiež nechýbali, keď sa takto voslep a v daždi rozhodol vycestovať do Martina (s práve opísanou pracovnou zastávkou v Bratislave). Keď opisujem toto zoznámenie sa s Lacim Lukácsom, možno by som už ani viac písať nemusela - taký, ako sa predstavil pri prvom stretnutí - cieľavedomý výskumník, vzdelaný, sčítaný, komunikatívny a príjemný spoločník, sa prejavoval po celé ďalšie roky našej osobnej a kolegiálnej známosti. Postupne som sa dozvedala o jeho tematických záujmoch - boli a sú dodnes veľmi široké - od tém duchovnej kultúry až po ochranu kultúrneho dedičstva, ale spájané vždy 2 Ezzel kapcsolatban vő. Lukács László: Zur Geschichte der Verbreitung des Adventkranzes című tanulmányát. Acta Ethnologica Danubianu 7, 67-76. p. 3 Vö. Lukács László: A Duna forrásainál. An der Quelle der Donau. Pri prameňoch Dunaja. Acta Ethnologica Danubiana 7, 191-212.; Lukács László: Duna kétparti települések Magyarországon 1920 cló'tt. In A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza. Frisnyák Sándor és Tóth József szerk. Nyírcgyháza-Pécs 2003, 279-303. p. 201
