Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Krónika
Závažnou mierou sa Milan Leščák začiatkom 90. rokov 20. stor. pričinil o vznik Katedry folkloristiky a regionalistiky na Fakulte humanitných vied Vysokej školy pedagogickej v Nitre, kde aj prednášal. V roku 1995 sa habilitoval prácou K rozdielom foriem folklórnej a literárnej komunikácie a v roku 2001 sa inauguroval prácou O asimilácii literárnej a folklórnej komunikácie. Od roku 1995 pôsobil na Katedre etnológie a kultúrnej antropológie Filozofickej fakulty UK, od roku 1996 ako vedúci tejto katedry. Aj v čase pedagogického pôsobenia intenzívne spolupracoval s Ústavom etnológie SAV na riešení viacerých vedeckých projektov. Vyškolil mnoho diplomantov a ako školiteľ viedol desiatku doktorandov. Milan Leščák pôsobil vo vedeckých radách akademických a univerzitných pracovísk, v redakčných radách vedeckých etnologických časopisov, v poradných zboroch a odborných komisiách, členom umeleckých rád folklórnych súborov, ako napr. Lúčnica SĽUK. Milan Leščák stál pri zrode súťažnej prehliadky filmov s národopisnou problematikou Etnofilm Čadca (od 1980), v rámci ktorej pôsobil ako člen prípravného výboru a viac ročníkov tiež ako predseda hodnotiacej poroty. Je členom niekolkých domácich a zahraničných vedeckých organizácií a držiteľom viacerých významných ocenení ako Cena SAV za popularizáciu vedy alebo Pamätné medaily folklórneho festivalu Východná a SLUK-u. Po odchode do dôchodku pracoval v Národnom osvetovom centre ako odborný garant projektu Encyklopédie scénického folklorizmu. Želám mu i v mene kolegov a priateľov podstatné zlepšenie zdravotného stavu - nič iné on, jeho rodina ani etnologická obec nepotrebuje do jeho ďalších rokov viac. Hana Hlásková Hatvan éves a legdélebbi palóc! Silling István köszöntése (Szabadka 2010. 10. 16.) Silling István, aki valamikor a nyolcvanas években bukkant föl a vajdasági végekről a magyar néprajzi tudományosságban, hatvan éves! Az út, amit eddig megtett, szívósan felfelé ívelő. Mint önkéntes néprajzi gyűjtőt ismertem meg, akinek a kezdetekben inkább szabadszájú harsánysága, mindig szélesre tárt, ölelésre kész karjai, óriási szíve volt a figyelemre méltó. Aztán, ahogy teltek az évek, a posta segedelmével, hol zökkenőmentesen, hol nehézkesebben, de sorra érkeztek tőle a könyvek (mára tizenhét önálló kötet fémjelzi munkásságát!). Kutatásának objektuma elsősorban szülőfaluja, Kupuszina népe, ez a délre szakadt palóc közösség (a falu újraalapítóinak egy része a Nyitra megyei Nagyhindről érkezett, valamikor a 18. században a vajdasági újhazába), tárgya pedig ennek a közösségnek népélete, nyelve. Ahogy készültek a könyvei, azzal párhuzamosan emelkedett pozíciója is a tudományos ranglétrán: jelenleg tanszékvezető egyetemi tanár, az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának az oktatója. A (majdnem) kerek születésnapi évfordulót barátok, ismerősök, kollégák ünnepelték meg a hivatalosan is nagypapa-korba került pályatárssal. A Magyarországról, Szlovákiából és a széles Vajdaságból összegyülteket az Ünnepelt, ugyancsak néprajzos leánya, Silling Léda üdvözölte, majd Szabó Lajos, a Bácsország Honismereti Társaság elnöke és Nagy István, a Vajdasági Magyar Folklórközpont elnöke köszöntötte az Ünnepeltet. Káich Katalin, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara dékánja, aki Silling István életpályáját egészen a gépipari középiskolától napjainkig személyes jelenlétével, őr-197
