Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)

Krónika

kedés eszközeiről szóló könyvfejezeteit (Palócok/-/K Szerk.: Bakó Ferenc. Eger 1989). A debreceni egyetem Néprajzi Tanszéke később is számos tanulmányát, könyvét jelentette meg (Életmód, foglalkozás, nemzetiség. Bányászat és erdei iparűzés a régi Gömörben. Debrecen 1988, 240 p.; Tárgyunk az időben. Néprajzi kihívások és válaszok. Debrecen 2002, 188 p.) Részt vett a Gömör kutatás programjában, ahol a zárótanulmányok sorában számos munkáját kiadták (A gömöri magyarság néprajza II. Debrecen 2006, 203-420).

Jelentős tényezőként említhetem jubilánsunk eredményeinek sorában, hogy igen fiatalon szerezte meg tudományos fokozatait, ami akadémiai és egyetemi munkahelyein a további előrejutásnak, osztályvezetői, igazgatóhelyettesi, egyetemi tanári, igazgatói kinevezéseinek előfeltétele volt. Értekezéseit a védés után gyorsan, tudományszakunk által elismert sorozatokban, rangos kiadóknál jelentette meg. Bölcsészdoktori értekezése a keleti palócok pásztorkodásáról 1965-ben a Gunda Béla alapító szerkesztő nevéhez fűződő Műveltség és Hagyomány című egyetemi intézeti évkönyv önálló köteteként látott napvilágot. Kandidátusi disszertációját a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg (A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest 1979, 542 p.). Akadémiai doktori értekezését 1987- ben védte meg, 1993-ban jelent meg az MTA Néprajzi Kutatóintézete kiadásában (A magyar állattartó kultúra korszakai. Kapcsolatok, változások és történeti rétegek. Budapest 1993, 452 p.). Tudományos fokozat birtokában igen korán, több cikluson keresztül tagként, elnökként vehetett részt néprajztudományunk felelős döntéshozó, a könyvkiadást, a tudományos minősítést irányító testületéiben (MTA Néprajzi Bizottsága, Tudományos Minősítő Bizottság, MTA Doktori Tanácsa).

A huszadik század utolsó harmadában és századunk első évtizedében a magyar néprajztudomány három nagy, az egész magyar nyelvterületre kiterjedő vállalkozásának (lexikon, atlasz, kézikönyv) munkálataiból Paládi-Kovács Attila döntő részt vállalt. Adódott ez abból, hogy akadémiai kutatóintézetének tervfeladatai közé tartozott e három nagy mű anyagának összegyűjtése, megírása, kiadásra történő előkészítése. A Magyar Néprajzi Lexikon öt kötetébe 142 címszót írt. Intézetvezetői, szervezői, szerkesztői és tudományos kutatói munkájának eredményeként a Magyar néprajzi atlasz kilenc mappába rendezett térképlapjai 1992-re megjelentek, s napjainkban a Magyar Néprajz nyolc kötetben kézikönyv kiadása is a teljes megvalósulás küszöbén áll. Utóbbi két nagy mű érdekében folytatott hivatali küzdelmeiről olvashatunk egyik kötetében, amely önmagában is kordokumentum (Néprajzi kutatás Magyarországon az 1970-80-as években. Felmérések, vélemények, dokumentumok. Budapest 1990, 270 p.). Beszámolói, kérvényei, jelentései nyomán sikerült mindkét munka kátyúba jutott szekerét tovább vontatni a megvalósítás irányába. Ugyanakkor az atlasz és a kézikönyv számára nem csupán adminisztratív feladatokat jelentettek. Oroszlánrészt vállalt az anyaggyűjtésből, nem csak Magyarországon, hanem a Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken is. Számos térképlap fölött olvasható a neve szerkesztőként. A kézikönyv szerzői között is jelentős fejezetekkel képviselteti magát.

Paládi-Kovács Attilának folyamatos kutatómunkája eredményeként mindig,volt megfelelő témája, amelyekkel néprajztudományunk központi folyóirataiban (Ethnographia, Acta Ethnographica), kutatóintézeti, egyetemi, múzeumi évkönyvekben, ünnepi kötetekben, konferenciákon szerepelt. Angol nyelvtudása lehetővé tette számára a nemzetközi szimpóziumokon, kongresszusokon való megjelenést. Eredményesen működött közre a Nemzetközi Kárpát-Balkán Néprajzi Bizottságban, az Európai Néprajzi Atlasz Munkabizottságban, a Finnugor Kongresszusokon, a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusokon, a Nemzetközi Néprajzi és Folklór Társaság (SIEF) kongresszusain és a finn-magyar tárgyi néprajzi szimpóziumokon. Külkapcsolatainak elismerését jelentette, hogy 1988-ban a Nemzet193