Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
L. Juhász Ilona: Vaskatona, vaskorona, vasturul. A nemzeti áldozatkészség szobrai az első világháborúban
Hogy a Pozsonytól távolabbra eső városokban is tudomást szerezhettek a kezdeményezésről, bizonyítja a pöstyéni lapban megjelent hír is: „A pozsonyi Invalidusotthon alapjának javára Pozsonyban egy szobrot állítanak, melynek eszméjét Szapáry Ilona grófnő vetette fel. A szobor fából készül, s honvédet ábrázol, páncélját az adakozók beléje vert vasszögei képezik, a szobrot Riegele (sic!) Alajos pozsonyi szobrász faragja, ki most katonai szolgálatot teljesít s szabad óráiban buzgón dolgozik a szobron, melyet már néhány hét múlva állítanak fel a színház előtt. "" A Pozsonyi Színház épülete előtt felavatott szoborral kapcsolatos híreket később is rendszeresen közölték a sajtóban. A Nyugatmagyarországi Híradóból szerezhetünk tudomást például arról, hogy „minden vasár- és ünnepnapon délelőtt 11-12 óráig a pozsonyi honvédzenekar hangversenyez a vashonvéd előtt. Műsor 10 f. a honvéd rokkantalap javára.”11 12 Ugyanebből lapból értesülhetünk róla, hogy a szobor fölé pavilont emeltek. Aztán, hogy még jobban megvédjék a téli időjárás viszontagságaitól, úgy döntöttek, inkább zárt helyre szállítják, ahol azonban továbbra is betölti eredeti küldetését, tehát bizonyos összeg fejében szöget verhetnek a Vashonvédba, ezzel is növelve a Pozsony-megyei rokkant katonák jótékonysági alapját: ,,A színház-téri kis barokk pavillon lakója tegnap ideiglenesen elhagyta helyét, melyen pünkösd vasárnapja óta állott és a testébe fogadott vasszögek ellenértékeként már több mint negyvenezer koronával gyarapította a pozsonyi és pozsonymegyei rokkant katonák alapját. A rokkantalap bizottsága, melynek élén Bartal Aurélné, városunk és vármegyénk főispánjának neje fejt ki már eddig is igen szép eredményt felmutató tevékenységet, azt tervezi, hogy a 'Vashonvéd' majd betöltötte hivatását és egyetlen szögre sem lesz már hely Rigele Alajos művészi alkotásán, alkalmas miliőben elhelyezi azt az igazán ’vashonvéd ’-dé vált faszobrot, hogy közönségünk hazafias áldozatkészségének örök emlékéül fennmaradjon. Tehát vigyázni kell a szoborra a külsőségek tekintetében is, s nehogy a szokatlanul korán beállott téli időjárás rozsdássá tegye a Vashonvédet, a hideg évszak idejére elszállították helyéről. Werner János zongoragyáros vállalkozott teljesen önzetlenül a szobor átszállítására s a Vashonvéd tegnap délelőtt óta ott áll már ideiglenes (téli) szállásában: a vármegyeháza nagytermében. Meg kell jegyeznünk, hogy a Vashonvéd átszállítása nem jelenti hazafias és jótékony missziójának szünetelését. A 'Vashonvéd' a vármegyeházán is nyitva áll a nagyközönség előtt s ezen túl is akár egyesek, akár küldöttségek áldozhatnak szegbeveréssel a humanizmus oltárán. (Tavasszal a vashonvéd ismét viszszakerül a színház előtt lévő pavilonjába.) ”13 A szóban forgó szobor egy Havas József nevű diákot is megihletett 1919-ben, versét a Pozsonyban megjelenő Turul diáklap közölte.14 11 Vashonvéd Pozsonyban. Pöstyéni Újság - Pöstyéner Zeitung 1915. április 26., 2. p. 12 Hangverseny a vashonvéd előtt. Nyugatmagyarországi Híradó 1916. október 29., 6. p. 13 A Vashonvéd - téli szállásában. Nyugatmagyarországi Híradó 1916. december 3., 5. p. 14 Turul 1919/31-32, 5. p. A versre Filcp Tamás Gusztáv hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki! 18
