Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Közlemények - Klamár Zoltán: A jó pásztor Domonyban. Két szakrális kisemlék az evengélikus templomkertben
Acta Ethnologica Danubiana 12 (2010), Komárom-Komárno A jó pásztor Domonyban Két szakrális kisemlék az evangélikus templomkertben Klamár Zoltán Domony Galga menti kisfalu, a 19. században még jelentős szlovák nyelvű, evangélikus vallású lakossággal bírt. A presbiteri jegyzőkönyvek azonban nem tükrözik a település nyelvi viszonyait, hiszen a 18. századi iratok latin, a 19-20. századiak pedig magyar nyelvűek. A falu neve személynévi eredetű. A Damján ~ Demjén személynévnek a változata. Egyik első írásos említése 1356-ból való, amikor Kysdomon-ként szerepel az oklevelekben (lásd: Kiss 1988, 363. és 383-384). A Galga völgye a hódoltság alatt néptelenedett el és a lakosság visszaszivárgása már a 17. század végén elkezdődött. Ekkor magyar-szlovák vegyes lakosságú Domony (Horváth 1984, 12). A Rákóczi vezette szabadságharc után kezdődött a vidék legújabb kori benépesedésének kiteljesedése. A 18. század első két évtizedében Turóc, Trencsén, Nyitra, Nógrád és Hont vármegyékből érkezett az evangélikus szlovák lakosság Domonyba (Asztalos 1983, 42). A nemzetiségi megoszlás, a lakossági vándormozgalmaknak köszönhetően folyamatosan hullámzott a 17. század végén és a 18. század elején. 1699-ben a magyarok 25%-át adták a lakosságnak és 75% volt a szlovák népesség. 1715-ben és 1720-ban fele-fel arányban lakták a falut magyarok és szlovákok, majd 1728-ban ismét megváltozott az arány és a magyarokkal szemben a szlovákok 75%-os túlsúlyra emelkedtek (Horváth 1983, 51). Pesty Frigyes helynévtára számára szolgáltatott 1864. évi januári adatok szerint: „Domony község van Pesttől 2 "állomás, - az aszódi posta állomástól 1/8 résznyi állomásra a’ Pest Lembergi országút mellett. Lakossága 1460. kik közül 1300 evangélicus, 80 RCath. 20 Református, és 60 izraelita, nyelvre nézve túlnyomólag szláv ajkúak ’s kevesen magyarok, azomban mondhatni, a ’ lakosságnak nagyobb része beszél magyarul... " (Pesty 1984, 105) Ez utóbbi megállapításnak ellent mond a 19. század végén olvasható jegyzőkönyvi bejegyzés, ahol azt panaszolják fel, hogy a falu fiatal generációi az iskolában megtanulnak magyarul, de azt később elfelejtik, mert otthon nem hallanak magyar szót. A Pestynél olvashatók után, két emberöltő elmúltával a falu lakossága részben elmagyarosodott, vagyis az akkori országos magyarosítási hatások mutatkoztak meg a 20. század első évtizedének a végén. 1910. évi népszámlálás: 1296 lakosból, 1155 magyar, 6 német, 132 tót, 1 oláh, 1 szerb, 1 egyéb. Vallás szerint 542 római katolikus., 3 görög katolikus., 43 református, 671 ágostai hitvallású, 1 görögkeleti, 36 izraelita.1 1 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 42. kötet, 1912. 192-193. 151
