Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

In memoriam

tében Nagy kapós egy évszázadnyi történetét mutatta be, elsősorban a nemzetiségi és társadalmi változásokra helyezve a hangsúlyt. Az Ung-vidéki nemes családokról tervezett munkája sajnos halála miatt torzóban maradt.

Géczi Lajos, a tanár igazi lámpás volt, pedagógiai pályafutása, néprajzi, honismereti tevékenysége és nem utolsó sorban közéleti aktivitása példamutató szlovákiai magyar pedagógusok számára. Érdemei elismeréséül 2002-ben a dunaszerdahclyi Katedra Alapítványtól Szlovákiai Magyar Iskolákért emlékérmet kapott. A Magyar Néprajzi Társaság a legeredményesebb társadalmi gyűjtőinek járó Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntette ki 1989-ben. A (Cseh)szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tagjaként szorgalmazta egy néprajzi továbbképző tanfolyam és nyári kutatótábor megszervezését az Ung-vidéken, elsősorban diákok részére. Az egyhetes rendezvényen több szlovákiai magyar néprajzkutató is részt vett. Arról, hogy a régióból sajnos csupán 3 érdeklődő vett részt, nem Géczi tanár úr tehetett, s nagyon elszomorította a diákok érdektelensége. Mindig fájlalta, hogy nem talált követőre, aki folytatta volna azt a néprajzi gyűjtőmunkát, amit ő olyan nagy szorgalommal és szeretettel végzett. Géczi Lajos nagy űrt hagyott maga után. Egy értékes és szorgalmas embert veszített a szlovákiai magyar néprajzkutatás, de minden bizonnyal a legtöbbet az általa annyira szeretett s némi iróniával Távol-Keletnek nevezett magyarok lakta legkeletibb régió: az Ung-vidék és a Bodrogköz veszített halálával.

L. Juhász Ilona

286