Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Krónika
A hetvenéves Ján Botík köszöntése Dr. Ján Botík professzor, a szlovák néprajztudomány kimagasló alakja, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteleti tagja egy igen sikeres életpálya újabb fordulópontjához érkezett. 1938. november 13-án született Górna Mitropolja faluban, Bulgáriában. Szülei a második világháború után, az 1940-es évek végén repatriáltak a bulgáriai szlovák diaszpórából az akkori Csehszlovákiába. Kitelepített magyar család elhagyott portájára kerültek Nagysalló (Tekovské Lužany) közelében, ahol a még gyermek Janko először ismerkedett a magyar szóval. Iskolai, egyetemi tanulmányainak befejezése után a pozsonyi egyetem néprajzi tanszékén kezdte el kutatói, oktatói pályafutását (1963-1967), majd a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetében folytatta évtizedekig (1968-1988). Mi 1969. októberében ismertük meg egymást a Szovjet Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének Ungváron tartott ún. Összszövetségi Néprajzi Konferenciáján, ahol intézetünk kiküldetésében mindketten előadást tartottunk ékes orosz nyelven. Ján Botík fő kutatási területe akkoriban még a szlovák népi építészet és a hagyományos családforma, rokonsági rendszer volt. A konferenciát követő autóbuszos kiránduláson, a Túrj a-völgyi néprajzi objektumok (házak, csűrök, aborák és árbocos szénaboglyák, ágasbogas oszrók és szénaszárító állványok) fényképezése közben derült ki, hogy szlovák kollégánk tud néhány szót magyarul. Oroszul folyamatosabban fejezte ki magát, de az orosz társalgásban meg mi voltunk járatlanok Filep Antallal, s a hozzánk csatlakozott két NDK-s német kollégával. Ott ismerkedtünk össze Ion Vladu(iu, erdélyi (marosludasi) származású román kollégánkkal (aki kiválóan beszélt magyarul) és néhány bolgár és lengyel pályatársunkkal is. Idestova negyven esztendeje annak, hogy megismerkedünk és összebarátkoztunk. Talán ennek a megismerkedésnek is szerepe volt abban, hogy Ján Botík a következő évben magyar nyelvtanfolyamon fejlesztette tovább akkor még hiányos nyelvtudását, majd a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia közötti egyezmény keretében hosszú tanulmányútra érkezett Budapestre. Az Akadémia Néprajzi Intézetében én vállaltam a patronálását, segítettem neki ügyei intézésében. Úgy adódott, hogy az MTA abban a házban bérelt számára szobát, amelyikben mi lakunk a családommal. így aztán nemcsak az intézetben, de azon kívül is sokat voltunk együtt és Janko Botík egyre jobban értette a magyart szóban és írásban. Néhányszor néprajzi gyűjtőútra is sikerült kocsit szereznem, s együtt látogattuk meg a Pilis-hegység szlovák falvait. Egy-egy alkalommal Lami Istvánnal kirándultak Ácsára (Galga-völgy) és alföldi jellegű szlovák településekre. Akkor ismerkedett meg Krupa Andrással is! Az MTA Néprajzi Intézetének első számú feladata akkoriban a Magyar Néprajzi Lexikon megírása volt, amin Ortutay Gyula vezetésével dolgozott az egész kollektíva. A fiatal Jan Botíkot nagyon érdekelték, mind a Magyar Néprajzi Atlasz, mind a Magyar Néprajzi Lexikon tervezetei, kivitelezésének munkálatai. Sokat kérdezett a lokális, regionális keretezésü, sok terepmunkát igénylő néprajzi vállalkozásokról is. Főként a „palóc monográfia” tervezetéről és a Börzsöny-hegység vidékén végzett terepmunkáról tudtam tájékoztatni. Első hosszabb néprajzi olvasmánya magyar nyelven Kosa László és Szemerkényi 252
