Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Tanulmányok - Scharfe, Martin: "Árpádházi Szent Erzsébet és lelkiatyja, Marburgi Konrád, 1230." Nyomozások és feltételezések a kép keletkezési körülményei illetően

kurzus egyben a fejlődés diskurzusa is. A tanács által benyújtott eredeti tervezet koncepciója világos volt: egy fejlődést kifejező, emelkedő ívű történetsor, amely a katolikus szellemű középkortól, vagyis az egyetem megalapítása előtti időktől a reformáció korszakán keresztül egészen a felvilágosodásig, vagyis a modemitás kezdetéig jelenítette volna meg az eseményeket. Ebben a modellben és értelmezésben a protestantizmus a fejlődéssel, a haladással azonosítható. Theodor Birt a módosított, és a tanács által csak vonakodva elfogadott új sorozat ábrázolásait úgy emlegeti, mint a 13. századtól egészen a 18. századig Marburggal kapcsolatos legfontosabb, kultúrtörténeti eseményeket (Drach 1904, 5). Nem véletlen, hogy az eredeti botrányos Erzsébet-ábrázolás is két, a haladást szolgáló tudós képe közé került, (a festmények felett, a terem falain sorban elhelyezett arcképek első két darabjáról van szó): kétoldalt a jogász Johann Ferrarius, az egyetem első rektora, valamint a teológus Adam Kraft, a híres hesseni reformátor portréja látható (Drach 1904, 3). A képek elhelyezésével, sorrendjével kifejezett koncepció, és értelmezés, a szimbolikus fejlődésirány 1900 körül még minden művelt ember számára világos és érthető volt. A mai szemlélő számára azonban a képsorozat már inkább régimódinak, erősen historizáló jellegűnek tűnik. Éppen ezért fontos felidéznünk, milyen gondolat vezérelhette a képek egyik korabeli elemzőjét, amikor a következő gondolattal zárta leírását: „Ezen a helyen [vagyis az aulában. A szerző megj.] képet alkothatunk a feltartóztathatatlan fejlődésről, amint az a fényesség felé vezeti az emberiséget” (Hentze 1909, 14).

A képek tehát a fejlődés képei, így Theodor Birt századfordulóra írt beszéde — mint a fejlődésről szóló beszéd — is felfogható a képsorozat, és különösképpen a Konrád-Erzsébet-ábrázolás egyfajta értelmezéseként. Többek közt a beszéd azon részei is, ahol Birt a veszélyekről, kihívásokról beszél. Mielőtt a beszédben sor kerülne a német tudomány történetének enciklopédikus teljességű ismertetésére, egy ragyogóan megfogalmazott fejlődésmodellt fogalmaz meg: „aki (...) nem szívesen vásárol a piacon, az akár konzervdobozban levő húskivonatot is kaphat, de nemcsak húst, hanem más kondenzált élelmiszert is, akár színtiszta fehérjét is! Ma már tehát egy nehéz estebéd hozzávalói egy mellényzsebben is elférnek” (Birt 1900, 6). „Angliának köszönhetően a házainkban megjelenik a vízvezeték és a lefolyócső, mindez pedig a legnagyobb tisztaság keretében. A szűk sikátorokból sugárutak lesznek, a városokban villamos jánnűvek száguldanak” (Birt 1900, 5).

Marburgban a századfordulón persze még messze nem így festett a helyzet: az első városi (lóvasút-)járat két héttel a Janssen-ciklus átadása előtt indult meg, mégpedig Heidelbergből vásárolt használt kocsikkal (vö. Schneider 1907, 5). Az elektromos világítás még ugyancsak váratott magára, noha a díszterem gázlámpáit és vezetékeit a képek érkezése előtt leszerelték, nehogy a gázvilágítás melléktermékei elszínezzék a festményeket A felavatási ceremóniára is tehát kizárólag napközben kerülhetett sor. A modem kor veszélyeit és fenyegetéseit, melyekről Theodor Birt szintén szót ejtett, marburgi polgárság nagyon is át tudta érezni, ugyanakkor a modern technika több vívmányának előnyeit abban az időben még nem élvezhette. A rektor beszédében kitér a világ túlnépesedésének, valamint a nagyhatalmak imperialista törekvéseinek veszélyére is. De más témák is felvetődnek (címszavakban idézem őket): „Japán mint világhatalom!”, „a katolicizmus sikerei”, „a munkásosztály számbeli fölénye”, „a szocializáció és szocializmus eszméje”. Egyszóval: sorra elhangzanak a korabeli német protestáns polgárság félelmei, pontosabban a protestáns német férfiak félelmei. Birt ugyanis férfiként beszél, és a negatívumokat sorolva - minden átmenet nélkül — a nőkről is szót ejt: „napjaink asszonya ma már az olyannyira modernnek számító nadrágszoknyában járkál az utcákon, végleg ledobta magáról a krinolint és az empire karcsú, kecses szabású viseletét is” (Birt 1900, 4).

24