Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
kérdéskör kutatásának, irodalmának az áttekintései. Mindjárt az első szemle (A nemzetközi folklorisztika ma), illetve annak folytatása (A komparatív folklorisztika ma) a 20. századi (részben persze átérve már a huszonegyedikbe is) európai folklorisztikájának egy rendkívül jól adatolt körképe (az irodalmi hivatkozásokkal felöltőit lábjegyzetek terjedelme többszöröse a főszövegnek!). Aki a kérdéskörről képet kíván nyerni, méltán kezdheti tájékozódását ezzel az áttekintéssel, ahol a magyaron túl gyakorlatilag minden európai nép (kezdve a némettel, angollal, franciával, s zárva a dánnal, izlandival, vagy lengyellel, szlovákkal) folklorisztikai kutatásainak ismeretéhez kiindulási alapot kap. Hasonlóan alapos (és alapozó) az afrikai folklór szemléje (Afrika folklórjától Afrika irodalmáig), vagy az amerikanisztika magyar vonatkozásaival foglalkozó négy írása (A magyarok és a tolerancia Latin-Amerikában; A néprajztudomány helye az amerikaniszlikai kutatásokban; Az amerikanisztika magyar néprajzi feladatai; Az amerikai magyar folklór kutatása). A zsidó folklór kutatásával kapcsolatban is jó néhány írás olvashat a kötetben (A Magyar Néprajzi Társaság és a zsidó hagyományok kutatása; Monumenta Traditionum Judaica, avagy a magyarországi zsidó folklór; A budapesti Rabbiképző és a mesekutatás). Műfajilag és némileg stilárisan is kilóg a sorból az a sokszor személyes, lírai hangvételű visszaemlékezése, amelyben Scheiber Sándor folklorisztikai előadásait idézi a budapesti Folklore Tanszéken. Elmeséli, miként sikerült megnyernie a neves zsidó filológust, folkloristát, hogy két szemeszterben órákat tartson az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (nemcsak) a néprajzszakos hallgatóknak. Noha, Voigt Vilmos „legszárazabb” írásaira is jellemző, hogy szarkasztikus humorával, olykor egy-egy, zárójelbe tett ironikus megjegyzésével kikacsint az olvasóra, ez az írás egészében személyes hangvételű. Tanár beszél benne egy másik tanártársáról, akit nem leplezetten tisztel és szeret. A kötet további, kisebb-nagyobb csoportokba szedhető írásai a balkanisztika (s annak magyar kapcsolatai), a magyarországi nemzetiségek, a gyermekfolklór, a neofolklorizmus, a Faust-legenda problematikáját stb. tárgyalják. Különböző szempontokból és különböző mélységekben persze. Az utóbbi, a Faust-legenda (részben) folklorisztikai aspektusú bemutatása például egy rádióinterjú írásos, az Elet és Irodalomban megjelent változataként jelenik itt meg. Az egyes írások, némi stiláris kiigazításokat, nyomdahibák korrekcióit leszámítva az eredeti formájukban kerülnek itt közlésre. Egy, amolyan függelékben viszont a szerző minden egyes íráshoz fűz némi kommentárt (a tartalomjegyzékben A közölt dolgozatok eredeti megjelenési helyei szerény címen szerepel ez a rész), amelyben az eredeti megjelenés körülményeit, nagyon sok esetben néhány újabb, kiegészítő bibliográfiai adatot is hozzáad. Meggyőződésem, a könyv végigolvasása után még az a figyelmes olvasó is felfedezné, hogy a szerzője tanárember, aki történetesen nem volna tisztában Voigt Vilmos polgári foglalkozásával, hivatásával. Befejezésül csak ismételni (és ezzel nyomatékosítani) tudom önmagamat, ha azt hangsúlyozom, hogy ennek a könyvnek (no meg az előző kettőnek) a végigolvasása bárki számára olyan szolid kiindulási alapot nyújt az európai folklorisztika megismeréséhez, amihez Voigt Vilmos közvetítő szerepe nélkül egy emberöltő is kevés volna. Voigt Vilmos: Europäische Linien. Studien zur Finnougristik, Folkloristík und Semiotik. Budapest: Akadémiai Kiadó 2005, 274 p. /Studies in Ethnology 2/ ISBN 963 05 8195 7 Liszka József Voigt Vilmos a német nyelvterületen igencsak otthonosan mozog: bizonyítja ezt számos vendégtanárkodása német (osztrák) egyetemeken, német rendezésű nemzetközi konferenciákon való folyamatos szereplése, szerteágazó kollegiális kapcsolatai, a német nyelvű me-241
