Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
a kassai Kaschauer Kundschaftsblatt és a rövid életű, szintén kassai Der Bote von und für Ungarn állt kutatásai középpontjában. A könyv törzsét a felsorolt források rendkívül alapos és nagy mennyiségit adatot felvonultató tartalomelemzése jelenti. Érthető és praktikus okai vannak annak, hogy az analízist a korszakon belül jelentkező makrotörténeti periódusok (18. század utolsó évtizedei; restauráció és reformkor; a forradalom előtti évek; az 1848-as forradalom; neoabszolutizmus; az Októberi Diplomától a kiegyezésig terjedő hét éves időszak) keretébe ágyazza a szerző. Mindezeken belül fejezetenként vizsgálja a kulcsfogalmak használatát, a lojalitás vonatkozásait, a karakterizáció és a sztereotipizáció, a nyelvkérdés, valamint - főként az utolsó időszakban - a pánszlávizmus vádja és a szlovák autonómiatörekvések problematikáját. Elemzése németesen precíz (hogy mi is egy jellemző etnikus sztereotípiával éljünk), megállapításait forrásidézetek sokaságával alapozza meg. A szerző figyelembe veszi, hogy a sajtó olyan speciális forrás, amely leginkább a szerkesztők és újságírók politikai-ideológiai törekvéseire, világképére mutat rá, míg az olvasók oldaláról jelentkező befogadás történetének vizsgálatához mindenképpen kiegészítő források bevonása szükségeltetik. Utóbbi munkát, a hatástörténeti elemzések elvégzését a könyv nem vállalhatta föl, minek következtében megállapításai értelemszerűen egyoldalúak maradnak. Ám ez az oldal kiemelkedően jelentős: ez a véleményformálók, az ideológiagyártók, a történelem-mozgatók oldala. Nem véletlen, hogy a könyvben tárgyalt 19. századi nézetek és folyamatok oly meghatározóak a 20. (és bizonyos téren a 21.) század történelmének szempontjából is. Andreas Schriefer jó felépítésű, adatgazdag, fontos és soha el nem évülő kérdéseket feszegető könyvet írt. Stílusa élvezetes, az elemző részekben is érdekfeszítő. Forrásainak sokszínűsége is a munka folytatásának, új aspektusok bevonásának lehetőségét vetíti előre. A kötet egyúttal nemcsak a német, hanem az ilyen irányú szlovák és magyar kutatásokat is ösztönözheti, amelyek manapság már csak egy ehhez hasonló objektív, közép-európai szemlélet keretében tűnnek előremutatónak. Schroubek, R. Georg: Studien zur böhmischen Volkskunde. Herausgegeben und eingeleitet von Petr Lozoviuk. Münster — New York - München - Berlin: Waxmann 2008, 237 p. /Münchner Beiträge zur Volkskunde. Band 36/ ISBN 978-3-8309-1879-0; ISSN 0177-3429 Liszka József A nemrég elhunyt Georg R. Schroubek (1922-2008) cseh-német vonatkozású dolgozatainak legjavát válogatta össze Pctr Lozoviuk, és vezette be, szélesebb tudománytörténeti kontextusba helyezve, egy eligazító előtanulmánnyal. Terminológiai kérdéssel kezdi, ám mielőtt ennek ismertetésébe fognék bizonyos magyarázatra lesz szükség. A németben a „böhmische” jelző a Csehország területén elő minden népcsoport összefoglaló megnevezésére szolgál, míg a „tschechische” kizárólag a cseh etnikum megjelölésének eszköze (hasonlóan a szlovák „uhorský”és „maďarský” jelzős szerkezethez). A cseh nyelvben (ahogy a magyarban sem) ez a különbségtevés, mármint a „böhmisch-tschechisch”, nem érzékeltethető. Akkor, amikor Lozoviuk — némileg kiélezve és Shakespeare Téli regéjére utalva - azt mondja, hogy „cseh néprajz” („böhmische Volkskunde”) ugyanúgy nem létezik, ahogy cseh tengerpart sincs, erre a megnevezésbeli finomságra utal. Volt csehországi német néprajz, volt/van „csehországi cseh néprajz”, de egy olyan tudományág, amely a csehországi etnikumok néprajzának öszszehasonlító vizsgálatával foglalkozott volna, tulajdonéppen nem létezett. Éppen ezért szerinte a „cseh néprajz” („böhmische Volkdkunde”) helyett inkább a „Csehország néprajza” 230
