Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
mely megfelelő arányban ötvözi a néprajzzal a kulturális-, történeti- és szociálantropológia, alkalmanként a szociológia és a szociolingvisztika módszereit és eredményeit - nagyszerű képviselőit találjuk a magyarországiak mellett elsősorban az erdélyi kutatók között, de (amennyire ismereteim helytállóak térségünk kutatás-módszertani fejlődését illetően) a fiatal szlovák és cseh etnológusok szemléletmódja is ebbe az irányba fókuszál, s ez a szemléletmód markánsan jelen van a szlovákiai magyar néprajztudományban is. Jó példája ennek épp ez a kötet. Mindezzel együtt Gecse Annabella jelen munkája az egyébként Magyarországon magas színvonalon művelt társadalomnéprajz egyik remek példája is. Már a dolgozat elején - a falu bemutatása, a történeti—néprajzi-demográfiai előképek felvázolása során — egyértelművé válik, hogy a szerző igencsak „otthon van” az általa vizsgált településen. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy vizsgálódásának tárgyát szülőfaluja és annak társadalomnéprajza képezi. Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy ennyire mély ismereteket lehet-e szerezni egyetlen kutatási módszernél, esetleg a fellelhető korabeli írásos emlékek, személyes feljegyzések, fényképalbumok tanulmányozásával? Külön-külön aligha! Még ha a kutató a kutatási módszerek mindegyikét ötvözi is, a tökéletes „láthatatlansághoz” mindenképp szüksége van arra, hogy születésétől fogva része legyen az adott településnek, közösségnek. Az „idegen” kutató ugyanis nem tud annyi időt eltölteni egy településen, hogy „helybélivé” váljon. Vissza-visszatérhet egy közösségbe éveken keresztül, s alkalmanként heteket, hónapokat is eltölthet ott, ő akkor is csak „az az idegen lesz, aki gyakran eljön közénk, aki olyan akar lenni, mint mi, aki titokban vagy kevésbé titkolva folyton lefényképez, lefilmez bennünket és mindenféle buta kérdéseket tesz fel nekünk”. Ahhoz ugyanis, hogy az idegenből érkezettet helybéliként kezelje a hagyományos közösség, kevés egy emberi élet. A Szabó László által leírt hajdúböszörményi parasztember találó megfogalmazása szerint (miután az 1950-es évek elején a településre helyezett párttitkár azzal kezdte egy nagygyűlésén a mondandóját, hogy tudja azt, hogy őrá csak mint „jött-mentre” tekintenek a helybeliek) ugyanis a kívülről jött idegen „egy senki, jöttment majd csak a gyereke lesz”. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a résztvevő megfigyelés csak bizonyos esetekben - ha a kutató történetesen a saját közösségén belül vizsgálódik - kecsegtet azokkal az eredményekkel / eredményességgel, amit a módszer megnevezése első hallás után előre vetít. Természetesen nem kívánom vitatni eme kutatási módszer létjogosultságát, azonban bizonyos fenntartásokkal kell kezelni, s az ezt az eljárást egyedüli üdvözítőként beállító vélekedéseket is alkalmanként talán érdemes a helyükre tenni. Mivel minden embernek - bizony, még a kutatónak is! - értelemszerűen egy szülőfaluja, városa van, illetve élete során legfeljebb 2-3 lokális közösségnek lehet többé-kevésbé elfogadott/befogadott tagja, s mivel térségünk minden egyes településének nem lehetnek „saját” kutatói, így a különféle történeti- és társadalomtudományokban ismert és alkalmazott módszerek ötvözetével kénytelenek a jövőben is tovább dolgozni a néprajzkutatók. Ezt a feladatot pedig Gecse Annabella igazán jól oldotta meg! Kétségünk nem férhet hozzá, hogy Baraca - a vizsgált település - bemutatása során a szerző az összes fellelhető történeti adatot elénk tárja, melyek szinte már-már egymást igazolják. A könyv másodszori elolvasása után véleményem szerint ez az egyetlen bírálható pontja a dolgozatnak (habár ez is csak szemléletmód kérdése, ízlések és pofonok...): készséggel elhisszük a szerzőnek, hogy a bőséges történeti forrásanyag minden egyes pontja hiteles és nincs arra szüksége, hogy a történeti adatokat újabbakkal igazolja. A mintegy 190 oldalon keresztül bemutatott település, annak közössége és az ott folytatott kutatás eredményei, annak összegzése Gecse Annabella tökéletes helyismeretéről tanúskodnak. 209
